a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A hegyi levegő hirtelen fogyni kezd körülöttem, és én zihálva próbálok oxigént préselni égő tüdőmbe. Tudom, hogy nem a magasság az oka, mégsem bírom csillapítani a zihálást. Mintha a hegyek asszonya jeges ujjaival fojtogatná a torkomat.
Hiába volt minden meleg barackszínre festve, hiába borították a falat a mosolygós, színes köpenyes orvosok biztató képei, még itt is áthatott mindent a fertőtlenítőszerek összetéveszthetetlen kórház szaga, amitől azonnal rosszul lett, amint belépett a fotocellás ajtón.