Category: novellapályázat 2022
Sári Edina: Utcai álarcos
A társalgás ismét elakad, mert most saját forgatókönyv szerint a másik kettő is elgondolja a pazar ebédnek a selymesen csuszamlós gölödin belakmározásáról szóló fejezetét. Ekkor befordul a sarkon a kilences busz. Lacikám felsegíti Juli nénit és Icust a második ajtónál, int egyet és a Lujza utcai talponálló felé veszi az irányt, így a buszon a társalgás immár nélküle folyik.
Szénási Krisztina: Örökség
– Már ennyi az idő? – kiáltott fel. A táskájához rohant és látványosan szedelőzködni kezdett. – Várnak a fiam iskolájában. Ugye nem gond, ha neked kell bezárnod, drága Icukám? – kérdezte. Igazából nem várt választ.
Gergó Judit: Herpesz
Levi-lóvé. Na ja, a trónörökös. Még csak négyéves, de már lakás van a nevén, elektromos kisautóval mennek reggelente oviba, és arany nájki jel van a gyerek fülébe lőve. Az lesz az első, hogy kiszedi, ha sikerül lelépniük. Ha sikerül.
Hankovács Ildikó: Az oroszlán maszkja
Farsang volt, sokan bújtak jelmezbe, vagy felvették velencei álarcaikat. Ilyenkor a város még a szokásosnál is különlegesebb volt. A tömegben meghallottam a világ legcsodálatosabb nevetését. Mint a mágnes, úgy vonzott ez a hang, addig mentem, amíg meg nem láttam őt.
Pál Monika: Sára sál
Ádám lazaságba burkolta depresszióját. Mindig bevált. Amit az emberek félmosolynak hittek, az szívós munkával ledolgozott szomorúság volt. Férfi létére nem viselhetett kicsattanóan impozáns rúzst, agyonbodorított hajat, rikító felsőt, amely a külvilág felé álcaként küldött hamis jelet, kompenzálva a belülről megélt feketeséget.
Dunai Zita: Amire senki nem kíváncsi
Janka utálta hallgatni. Feje alá tette az apjától szerzett irattáskát, azzal járt suliba egy ideje, menőnek gondolta. Egészen kényelmes volt kispárnának. Nem kellett ahhoz rosszul lennie, hogy így feküdjön végig egy órát, a táskájára borulva, máskor is szokása volt.
Öskü Helga: A fogadás
Utoljára 9 éve lélegezhetett szabadon, mielőtt beütött a járvány – éjjelente rendes könnyekkel sírja vissza azokat az időket – és elkezdődött a kötelező maszkviselés. Az azóta eltelt években elveszített mindenkit, aki számára fontos volt és azokat is, akik sosem voltak azok, ám hiányukat most égetőbbnek érezte, mint saját férje egykori hirtelen halálát.
Vukman Andrea: A halál tánca
Próbálta nem adni könnyen az életét, igyekezett tartani a ritmust. Reggel felkelni, reggelizni, mosakodni, fésülködni, együtt ebédelni, lemenni kutyát etetni. De érezte, hogy az ereje nem engedi már, így egymás után hagyta el a számára olyan fontos dolgokat.
Bodor László: Ügyes vagy, kislány!
Szóval elárulom neked, csak egy fürdőköpeny van rajtam, alatta semmi. És azt is elárulom, kicsit felizgatott a kis reggeli játszadozásod.
Mangó Gabi: Kirakat
A szandimat a bolhapiacon vettem. Itt, Berlin szívében, van egy remek kis bolhapiac, az egyik eldugott kis utcában, nekem is úgy mutatták meg. Ne olyanra gondolj, mint otthon annak idején a lengyel piac, vagy most a kínai nagykerek.
Süveg Szilvia: Az utolsó álarc
Mintha vákuumba került volna az emlékezete. Mintha messziről, és egyre messzebbről, látná magukat, ahogy valahol egy tengerparton labdáznak, és hiába próbál közelebb menni, a kép egyre kisebb lesz, majd teljesen eltűnik.
Dusza Anikó: Hogy vagy?
Gyógyszereket szedek – észreveszem, hogy mennyire egy szinten tartják a hangulatom, hisz eltűnnek a mélységek és a magasságok is. Megpróbálom őket elhagyni, de akkor sokszorozódott erővel térnek vissza a rémképek – a valóság –, ezért újra beveszem a tablettákat.
Major Erzsébet: Az alakváltó tragédiája
Néha megcsömörlünk a sok édes emléktől és egy kis keserűvel öblítjük le: a csalódottsággal és bánattal átitatott nap, amikor megtudtuk, hogy megcsalt minket a középiskolai barátnőnk.
Hámori Márti: Álarcos őrangyal
Nem érdekel más semmi, iskolába egy idő után bejárok ugyan, de nem tanulok, bukásra állok év végén, osztálytársaim ugyan már nem bántanak, de igazán senki se lesz a barátom innen.
Szénási Krisztina: Mandulatej
A munkahelyén is csak profitál a szupererejéből, ahogy magában hívta. Nem tudnak olyat kérni tőle, amit ne tenne meg. Nincs annyi túlóra, amit ne vállalna be. A főnöke imádja. Hogy este, lefekvés előtt, sírva omlik össze a tehertől, az nem az ő dolga.
Malik Game Szilvia: ASK ME NICELY[1]
Napokba tellett, mire rájött, mit hol tud beszerezni. A végén mégis minden meglett: a lencse, a búzafű, az alma, a jácint, a tojás, de még igazi aranyhalat is talált. Milyen nehéz volt hazacipelni a kerek akváriumot, amelyet pont egy olyan meleg őszi napon vett, amelyet itt indián nyárnak neveztek.
Bereczk Imola: Légyott
– Olyan bántó a hangja ennek a vacaknak, miért nem szóltál, drágám, hogy ne nyomjuk sokáig? – kérdezte Lénát, majd gyorsan hozzátette: – Kapj fel valamit kedvesem, mert apám egész reggel rajtad fogja legeltetni a szemét!
Rezeda Réka: Isten hatost dob
Az orvos nézte a gépet. Csavargatta a készüléket. Fájt, de nem bántad. Négy sikertelen IVF után felszabadító volt ez a fájdalom.
– Tizenöt milliméter… – Az orvos komoran ráncolta a szemöldökét.