
Fehér Kata: Klíma
Lassan megérkeztem a testembe, az ágyamba, éreztem a fejem alatt a párnámat, és a férjem közelségét. Szorosan mellettem feküdt és ütemesen szuszogott, egyenesen a homlokom felé.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Lassan megérkeztem a testembe, az ágyamba, éreztem a fejem alatt a párnámat, és a férjem közelségét. Szorosan mellettem feküdt és ütemesen szuszogott, egyenesen a homlokom felé.
Olyanok voltak, mintha Klimt A nő három életkora című festményéről érkeztek volna. Három egymásba fonódó, egymásból következő figura, akik olyan zárt egységet alkottak, hogy számomra lehetetlennek tűnt közös metszetben találkozni velük.
Laura kezében megállt a kanál, szemei kikerekedtek, elvörösödött, egy pillanatig nem mozdult, talán levegőt se vett, csak bámulta a mindig vízízű menzai levesét. A barátnői értetlenül néztek hol rá, hol egymásra.
– Nagyapád nem kell megbocsásson senkinek, nem tett ővele senki semmi rosszat. Ezzel szemben ő halmozza a bűnöket. Lustaság, mohóság, fösvénység, mind mint ott vannak a lajstromán.
Kérdeztem, hogy miért lett anyám szíve beteg, mire ő szorosan átölet, és sóhajtozva csak annyit válaszolt, hogy menjek a szobámba, most hagyjam anyámat, néhány hét múlva majd újra együtt fogunk festegetni a konyhaasztalnál.