Tag: Kelemen Ágnes

– Normális vagy? Nem érted, amit mondok? Kurvára nem értesz a kutyákhoz, mondom, hogy fogd vissza, mit csinálsz?! Nem úgy kell! Add ide! Add már ide…

Nem szívok sokat, ennyi belefér, Lizukám, mondta, amikor látta, hogy leesett az állam. Aztán elszívtuk együtt az első közös szivarunkat, és örökre egymás cinkostársai lettünk.

Néha sírtam, főleg, amikor anya nem engedett ki az udvarra játszani, nehogy apa elraboljon, mert azt hallotta az ügyvédjétől, hogy amíg a bíróság nem hoz meg valami szabályt, addig apának nem kötelessége visszaadnia minket anyának.

Kérdezgettek, neveket és történeteket akartak hallani, tudni a sok rokonnak nevezett ember hajszínét, hogy mély volt-e a hangjuk vagy magas, meséltek-e vicceket, mi volt a kedvenc ételük, és úgy egyáltalán, milyenek voltak ők, megsárgult, elmosódott, mosolytalan alakok.

A pusztítás okának ugyanis a homo sapiens sapiensen kívül semmilyen más élőlény nem nevezhető, a velejéig romlott viselkedésük pedig az élettel tovább össze nem egyeztethetővé vált.

A harmadik pohár után kivonultunk a mosdóba sminket igazítani. Még a mojitó idézte révületben vergődtem, megfigyeltem a tükörben a merev arcvonásaimat.

Ha Párizs a szerelem fővárosa, akkor Havanna a szenvedélyé, mert itt lassan már mindenről ez jut eszembe.

Bizonyára maga is hallotta azokat a szörnyű történeteket. Tudja, az előző világról. Amikor még mindenki szabadon, a maga kénye-kedve szerint,  kontroll nélkül nevelhetett gyereket… Grrr! Belegondolni is szörnyű!