a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Na jó, nem mindent, a bugyit a kínaiba vette. A fotel párnája mögötti résbe nyúl. Ott van. Még szerdán rejtette el, amikor megvette. Ujjbegyével megérinti a fehérneműt. Semmi puhaság, durva anyag, érzi a tűzpiros csipke töredezett keménységét.
A téglaépület mögött a kerítés, egészen a töltésig, szabad járást engedett. Kevesen sétáltak arra. A begyűjtöttek inkább ültek és vártak. Beosztották energiájukat, tartogatták a hallomásból ismert, könyörtelen, embert próbáló, hosszú vonatútra.
– Volt egy fehér Skodánk. Gyakran jártunk vele. Márti minden úton Tanita Tikaram számokat hallgatott. Olyan hangja volt annak a nőnek, mint itt, az otthon udvarán álló rezgő nyárfáknak. Borús zöngéjű.