a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A férfi utolsóként érkezett, Zsuzsa engedte be. Félénk öröme egy másodperc alatt lelohadt és mérhetetlenül dühbe gurult, mert semmi „kézcsókom”: Karcsi érkezéskor az ajtóban, akárcsak egy gyereket, letegezte, majd egész este tudomást sem vett róla.
és életvidám docensnőnek a magyar diákcsoport jelentette a régen várt alkalmat, hogy kirúghasson a hámból. Az unalmas világvégi szemináriumi órák után naponta bevillamosoztak a központba, ahol a szocreál közepén, a sétáló utcában található egyetlen szálloda bárjában múlatták az időt.
Mohammad állást változtatott. A szír barátok tippje alapján csomagfutár az AMAZON váltakozó alvállalkozóinál, ahol teljes munkaidőben hivatalosan bejelentették. Elvállalt emellé egy szintén bejelentett másodállást árucsomagolóként az AMAZON-nál havi 450 euróért: végre nem szorul állami támogatásra és adózott jövedelme a hatóságok szemében is elegendő egy család fenntartásához.
A szabadság szó az előző eset fordítottja. Ami miatt az egész eszembe jutott: a Felhő Café júliusi témája. Minden általam ismert nyelv különbséget tesz az éves szabadság, vagyis a nyaralás, üdülés, szünidő, szabadidő és a politikai értelemben vett függetlenség között.
Lakonikus, száraz stílusa ellenére érdekes élet, izgalmas munka körvonalazódott az írásokból. Valamelyik levélben megkérdezte, hogy milyen a tél, van-e egyáltalán hó Budapesten. Ő Magyarországot csak nyári napsütésben tudja elképzelni.
1945. május 18. „A nálunk lévő három amerikaival igen megbarátkoztunk. Bámultuk praktikus konzervjeiket, az amerikai gondoskodás, katonai ellátás és szervezés – számunkra – csodáit. A parton, hajónktól 10 km-re óriási forgalom. Az út főleg szakadt kóborló magyarokkal van tele.
Először a kutyát vettük észre. Kb. kéthónapos, ellenállhatatlanul szeretetreméltó, aranyos barna gombolyag. Bár leginkább farkaskutyára hasonlított, mégis valamilyen keverék. Bóklászott szemben velünk az álmos kis utca fényesre koptatott kövein.
A szocialista tábor különutas Romániája 1988-ra rohamtempóban sodródott a gazdasági csőd felé. Megbosszulta magát a korábbi kitelepítési politika. Nemcsak a ledózerolt falvak családi házai helyett sebtiben felhúzott városszéli lakótelepek kőkorszaki komforttalansága volt rémes, a házakkal eltűnt a kert és az istálló is, ahol a korábbi önellátási rendszerben megtermett a krumpli, zöldség, voltak tyukok és tojás, tehén és tejtermékek, a disznóvágás pedig fél évre biztosította a húst.
