Tag: Csajkovszky Krisztina

Ahogy ordít, hogy ne. Ahogy a benne elakadt gyerek nem jut tovább. – Túl nagy a feje – kiabál valaki, ő pedig a fülét befogva várja a következő fájást.

– Nagypapa, mi az a fürdőszoba? – kíváncsiskodik a kislány, aki elképzelni sem tudja, hogy ki az a megveszekedett, aki a konyhában a sparhelt melletti mosdótálat külön szobába rakja.

– Zúgolódj ott, te mocsok! – mondja, ahogy behúzza a cipzárt. Az apjára gondol, aki néhány órával ezelőtt, a csehszlovákiai kiküldetésből hazaérve adta neki a nyugati ereklyét: Mostantól szebb lesz a világ!

Anna ötven évvel később belép az apró panellakás hálószobájába. Könyvekkel rakta körbe a franciaágy fölött a falat, hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy amikor lopakodik a hajnal, Márquez melegedjék fel először, déltájban Thomas Mann gerincét csiklandozza a napsugár. Anna csak beesik az ágyba, tőle aztán most fázhat Kundera és reszkethet Ady a ködben.

A liszt először csak örvénylik és magába fordítja a vajat. Utána ragadni kezd és kis gombócokként szalad körbe a tálban. Aztán a gombócok valahogy utolérik egymást, és masszaként kezdenek új életet. Közben gazdagodnak porcukorral, fényesednek a tojástól, ellágyulnak attól a két kanál tejföltől, amit Eszter a nagyanyja bádogkanalával merít.

A vályog falain kócosan futnak a mészben az ecsetnyomok. Olyan iramban kuszálódnak, hogy Endre minden reggel beleszédül. Szereti ezt a hideg labirintust.