Fehér Mónika: Teréz
Tamást keresem a szememmel. Legalább olyan szúrósan nézek rá, mint amilyen szúrósak a szegecsei voltak. Bárcsak az én szemem is átfúrhatná az övét!
Month: May 2022
Bán Tamás: Közös szándék
A feleségem fújtatva lélegzik. Ideges és elégedetlen. Ilyenkor hosszan bent tartja a lélegzetet, az orrlyuka kitágul, aztán a levegő úgy tör elő, mint gőz a kávéfőző tejhabosítójából.
Kelemen Ágnes: Anyám (részlet)
Kérdezgettek, neveket és történeteket akartak hallani, tudni a sok rokonnak nevezett ember hajszínét, hogy mély volt-e a hangjuk vagy magas, meséltek-e vicceket, mi volt a kedvenc ételük, és úgy egyáltalán, milyenek voltak ők, megsárgult, elmosódott, mosolytalan alakok.
Ságh Beáta: „Két szenvedély, egy történet”
A szenvedélyek egymásba fonódása az énkép és önértékelés könnyen látható, vagy mélyen rejtőző rétegeit tárja elénk, és ezek dinamikus mozgásának izgalmas csodájába avat be.
Süveg Szilvia: A Napsugár bár
. Rita műsorszáma volt mindig az utolsó. Addigra már lecsillapodtak a kedélyek, mindenki megkapta amit, vagy akit akart, a tombolás is alábbhagyott, lényegében már csak a magamfajták maradtak. És akkor jött Rita. Egyedül jelent meg a színpadon.
Tatai Dorka: Kényszerek fogságában 1.
Erőteljes lökéssel gurítom hátra a széket, és megindulok az ajtó felé. Fújtatok. Elkezdem a „gyakorlatot”: ki-be-ki-be, mint egy őrült. Nem számolom, mennyinél tartok, de egyszer csak megnyugszom. Akkor kimegyek a fürdőbe, és ott is megismétlem az egész műveletet. Vécére le, fel, majd kilépés a fürdőből, újra és újra és újra.
Vilja Flanders: 46/A
Oldalra fordította fejét, a falra szerelt papírtartóban sorakozó Boeing nyomatos vécépapír tekercsek felé. Mi az istent művelek? − gondolta, és egyből kiszúrta a falon szétpasszírozott rózsaszín rágógumi maradványait is.
Zeck Julianna: Mariann
Gyerekeket akart tőle, családot, közös életet. Nem merte ezt elmondani, inkább azzal próbálta jelezni elkötelezettségét, hogy sokszor mentesítette Mariannt az otthoni teendők alól. Mosogatott, porszívózott, megtanult főzni, kevés pénzéből csokiszíveket vásárolt neki.
Pollmann Teréz: Locsoljátok a virágokat!
Az asszony búcsúpillantást vetett a foteljére, amiből a tévét szokta nézni, benézett a hűtőbe, nem hagyott-e benne tejet, mert az megbüdösödik. Benyitott a hálóba is. Szokatlan volt ágynemű nélkül az ágy, mintha kihaltak volna a házból.
Árvai M. Tekla: Kihangosítás
Amit jó negyedszázad alatt erről meg lehetett tanulni,
tőled tudom, vagy inkább lestem el.
Havasi Mária: Emlékfa
A per tárgya a telekhatáron terebélyesedő fa, ami árnyékot vet a felperes konyhakertjére. A hivatalos megjelölés a piszkossárga aktán „szomszédjogi per”. A kérelem szerint a fának nemcsak terebélyes lombja, de annak terpeszkedő gyökere is kipusztítja a felperes zöldségesét.
Szücs Dániel: Párizsból szakállban
– Mi van?! Ta gueule, nem mondod, hogy felléptél titkos zsarunak! – Az egyik légi utaskísérő megkér minket, hogy halkabban, s’il vous plaît, de az utasok többsége látszólag nagyon jól szórakozik az előadásunkon. Közben az ülések rései között hátra pillantok. Egy barna bőrkabátos is egyre gyanúsabbá válik, ábrázatát szemügyre véve lefogadom, hogy nem egy Instagram-tripről utazik éppen haza.
Pap Éva: Megbocsátás (regényrészlet)
Sírhatnánk felnőttként is, mert emberek vagyunk. Érzéseink vannak, és az ilyenféle terhek, amiket magunkkal cipelünk, nekünk is nehezek. Amikor úgy hisszük, senki nem lát, meg is tesszük.
Csúcs Krisztina: Game over
Oké, ha ennyi neked elég, én feladom és elfogadom. De majd tíz év múlva, ha rájössz, hogy nincs gyereked, Dani meg arra, hogy neki mégsem ez az élet a tökéletes, akkor kapkodhatsz, hogy találj egy megfelelő donort.
Szalontai Erika: Azt mondták…
Kiszakítva a megszokott térből és időből egy nagyvárosba cseppentem, de nem voltam büszke rá, ott toporzékol és tiltakozik belőlem egy léleknyi darabka most is az országalma mellett, ott találkoztam a barátokkal, őket is elhagytam.
Fehér Mónika: Libertangó
Próbálok fékezni, de a lábam a pedálok közé szorul. A mellkasomból fogy a levegő, mintha valaki rádobott volna egy zsák cementet. Forog a rét köröttem. Egyre az jár a fejemben, hogy nem érek oda a fiúkért az iskolába.
Székely Nagy György: Gyere velem könyvesboltba, Anya!
Nagymama nem rohan, arra az ő lestrapált csülkei nem alkalmasak. Marci nem tudta mi az a csülök, aztán egyszer látta a tévében és arra gondolt, megmondja a Nagymamának, hogy neki nincs olyan, hiába van lestrapálva.
Claire Devos: A hegyek asszonya
A hegyi levegő hirtelen fogyni kezd körülöttem, és én zihálva próbálok oxigént préselni égő tüdőmbe. Tudom, hogy nem a magasság az oka, mégsem bírom csillapítani a zihálást. Mintha a hegyek asszonya jeges ujjaival fojtogatná a torkomat.
Mármarosi András: Hommage á T. Bödőcs
Zalaszentsárkányon minden péntek ünnep volt. Az itt élő emberek nagyon szerettek dolgozni, de még jobban szerettek nem dolgozni. Az ünneplést pedig még annál is jobban szerették.