A Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

Ebben az online folyóiratban a Péterfy Akadémia hallgatói publikálnak.

A Felhő Cafét minden hónapban más csoport szerkeszti ( az Akadémia “Mester”, “Mester+” és “Regénykarbantartó” csoportjai ). Az adott hónapra a szerkesztőcsoportok szabad kezet kapnak, hogy mit és hogyan csinálnak, mit publikálnak a Felhő Cafén, milyen gyakran, milyen műfajban. Tehát bármilyen projektet kitalálhatnak, bármit írhatnak, bármilyen podcastot és videót készíthetnek, amit a blogmotor és az ésszerűség elbír. Minden szerkesztőcsoport egy hónapon át önálló, szabad szerkesztőség. Az aktuális szerkesztőséget megtalálod itt.

Minden hónapnak van külön témája, egy kulcsszó, amelyről a szerkesztők tárcanovellát írnak: ezeket a “Mi a téma…?!” oldalon olvashatod.

Mi a felhő és mi a café?

A felhő a felemelkedés. Elszakad a földtől, felfelé törekszik, felérve kiteljesedik, mindig más és más formát ölt, sohasem ugyanaz, mégis mindig önmaga. Akárcsak az irodalom: belső tűzből, az elbeszélés vágyából születik, felemelkedik a magasba és ott mindig más és más alakot vesz magára. Nincs két egyforma elbeszélés, bár a történetek mindig ismétlődnek. A felhő folyamatosan változtatja a formáját, mégis mindig ugyanaz: formává vált tartalom.

Meg persze más is: az online világ, amelyben élünk. Ez a lap csak online formában létezik, a Péterfy Akadémia online oktatási forma, virtuális térben találkozunk, online csoportokban dolgozunk. Látjuk és halljuk egymást, együtt vagyunk, de csak a virtuális térben.

A café a társas élet színtere. A café a barátság, a közösség, a hely, ahol beszélgetünk, eszmét cserélünk, ahol szemlélődünk és írunk.

A Felhő Café ilyen hely: virtuális, online találkozási pont olyan emberek között, akiket egyetlen dolog biztosan összeköt: az irodalom.

Csajkovszky Krisztina: Titok

Anna ötven évvel később belép az apró panellakás hálószobájába. Könyvekkel rakta körbe a franciaágy fölött a falat, hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy amikor lopakodik a hajnal, Márquez melegedjék fel először, déltájban Thomas Mann gerincét csiklandozza a napsugár. Anna csak beesik az ágyba, tőle aztán most fázhat Kundera és reszkethet Ady a ködben.

Lovass Adél: Feltört emlék, elevenembe vágott

Szívem gyomra melegedre vágyott, lágyan szürcsöltem volna a mézes és habos melange-t, de lelked nedvének minden kortya csupán torkomra csúszott véres, nagymagos grapefuit volt. Sosem karolt, sosem ringatott két karod édes-dallamos muzsikaként. Muzsik! Akként viselkedtél velem, ha biztosat kértem. Mint egy rémes-vagylagos üzenet, tartottál markodban, szorítva, olykor meg-megrázva, s veled végtelen, lapos szekérút volt a […]

Réti Atilla: Postagalamb-nász

Egy hófehér tollú, kecses röptű nősténygalamb egészen közel szállt Alexhez. Turbékolt valamit neki, majd a következő percben a két csapat újra kettévált. Az idegenek raja magával sodorta Alexet dél felé. Talán az Alex begyében rejtőzködő láthatatlan mágnes zavarodott meg?

Loading…

Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.


“Egy regény mindenkiben benne van.”

Péterfy Gergely

Contact Us

Péterfy Akadémia
Péterfy Gergely és
Péterfy-Novák Éva
kreatív-írás kurzusa
%d bloggers like this: