Ebben az online folyóiratban a Péterfy Akadémia hallgatói publikálnak.
A Felhő Cafét minden hónapban más csoport szerkeszti ( az Akadémia “Mester”, “Mester+” és “Regénykarbantartó” csoportjai ). Az adott hónapra a szerkesztőcsoportok szabad kezet kapnak, hogy mit és hogyan csinálnak, mit publikálnak a Felhő Cafén, milyen gyakran, milyen műfajban. Tehát bármilyen projektet kitalálhatnak, bármit írhatnak, bármilyen podcastot és videót készíthetnek, amit a blogmotor és az ésszerűség elbír. Minden szerkesztőcsoport egy hónapon át önálló, szabad szerkesztőség. Az aktuális szerkesztőséget megtalálod itt.
Minden hónapnak van külön témája, egy kulcsszó, amelyről a szerkesztők tárcanovellát írnak: ezeket a “Mi a téma…?!” oldalon olvashatod.
Mi a felhő és mi a café?
A felhő a felemelkedés. Elszakad a földtől, felfelé törekszik, felérve kiteljesedik, mindig más és más formát ölt, sohasem ugyanaz, mégis mindig önmaga. Akárcsak az irodalom: belső tűzből, az elbeszélés vágyából születik, felemelkedik a magasba és ott mindig más és más alakot vesz magára. Nincs két egyforma elbeszélés, bár a történetek mindig ismétlődnek. A felhő folyamatosan változtatja a formáját, mégis mindig ugyanaz: formává vált tartalom.
Meg persze más is: az online világ, amelyben élünk. Ez a lap csak online formában létezik, a Péterfy Akadémia online oktatási forma, virtuális térben találkozunk, online csoportokban dolgozunk. Látjuk és halljuk egymást, együtt vagyunk, de csak a virtuális térben.
A café a társas élet színtere. A café a barátság, a közösség, a hely, ahol beszélgetünk, eszmét cserélünk, ahol szemlélődünk és írunk.
A Felhő Café ilyen hely: virtuális, online találkozási pont olyan emberek között, akiket egyetlen dolog biztosan összeköt: az irodalom.
Aigner Ditti: Túszejtés
A kis kollektíva egykedvűen üldögélt. A zsíros hajú, pocakos rendszergazda érdeklődött, meddig fog ez tartani, István pedig közölte, amint teljesítik a követeléseit, hazamehetnek.
Beke Borbála: Családi ezüst
A kis szobába aludtunk, egy kupacban. Mire kikeveredtünk reggelente, nagymama már előkészítette az ebédet is. Amint beléptünk a konyhába, már kente a vajat a pirítósra, és merte a forró kakaót a nagy piros lábosból.
Balogh-Kunst Nóra: Újraindítani
Bevillant, ahogy este Bence ajtaja előtt álltak. Tamás lehajtott fejjel nézte a földet, ő pedig indulatosan, de suttogva kérdezte tőle, hogy mégis mi a francot vár? Hogy majd csak úgy parancsra megbocsát, mert „most már elég volt a gyászos hangulatból”?
Loading…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
“Egy regény mindenkiben benne van.”
Péterfy Gergely