Ebben az online folyóiratban a Péterfy Akadémia hallgatói publikálnak.
A Felhő Cafét minden hónapban más csoport szerkeszti ( az Akadémia “Mester”, “Mester+” és “Regénykarbantartó” csoportjai ). Az adott hónapra a szerkesztőcsoportok szabad kezet kapnak, hogy mit és hogyan csinálnak, mit publikálnak a Felhő Cafén, milyen gyakran, milyen műfajban. Tehát bármilyen projektet kitalálhatnak, bármit írhatnak, bármilyen podcastot és videót készíthetnek, amit a blogmotor és az ésszerűség elbír. Minden szerkesztőcsoport egy hónapon át önálló, szabad szerkesztőség. Az aktuális szerkesztőséget megtalálod itt.
Minden hónapnak van külön témája, egy kulcsszó, amelyről a szerkesztők tárcanovellát írnak: ezeket a “Mi a téma…?!” oldalon olvashatod.
Mi a felhő és mi a café?
A felhő a felemelkedés. Elszakad a földtől, felfelé törekszik, felérve kiteljesedik, mindig más és más formát ölt, sohasem ugyanaz, mégis mindig önmaga. Akárcsak az irodalom: belső tűzből, az elbeszélés vágyából születik, felemelkedik a magasba és ott mindig más és más alakot vesz magára. Nincs két egyforma elbeszélés, bár a történetek mindig ismétlődnek. A felhő folyamatosan változtatja a formáját, mégis mindig ugyanaz: formává vált tartalom.
Meg persze más is: az online világ, amelyben élünk. Ez a lap csak online formában létezik, a Péterfy Akadémia online oktatási forma, virtuális térben találkozunk, online csoportokban dolgozunk. Látjuk és halljuk egymást, együtt vagyunk, de csak a virtuális térben.
A café a társas élet színtere. A café a barátság, a közösség, a hely, ahol beszélgetünk, eszmét cserélünk, ahol szemlélődünk és írunk.
A Felhő Café ilyen hely: virtuális, online találkozási pont olyan emberek között, akiket egyetlen dolog biztosan összeköt: az irodalom.
Sári Laura: Ásó, kapa, bíróság
Mélyen hiszek a test, a lélek és az elme kapcsolatában, ha az egyikben zavar támad, az kihat a másikra, így akarva-akaratlanul is felmerült bennem, hogy a fejemben lévő kétségek és a szívemből hiányzó vágy blokkolták a szervezetemet.
Baló Sára: Soha el nem múlik
Meg akartam ütni, azt akartam, hogy folyjon a vére abból az ocsmány szájából, de aztán rájöttem, hogy félig neki van igaza, hiszen elbasztam, én mindent elbasztam, de az asszony az nem, nem tehet az semmiről.
Bankó-Erdősi Viktória: Lift
A feketére porosodott teherautó hátuljára valaki – valószínűleg ujjal – a Dögölj meg! felszólítást firkálta. Igaza is van, gondolta, dögölj meg te is, meg én is jobban tenném.
Loading…
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
“Egy regény mindenkiben benne van.”
Péterfy Gergely