
Erica Schweitzer: Balra, nagy ívben 2.
A szívem a torkomban kalapál, fejemben az összes ér lüktet, nem tudok elaludni. El akarom terelni a figyelmem, így előveszem a laptopom, és próbálom alakítgatni az Abortusztörténetekbe szánt novellámat.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A szívem a torkomban kalapál, fejemben az összes ér lüktet, nem tudok elaludni. El akarom terelni a figyelmem, így előveszem a laptopom, és próbálom alakítgatni az Abortusztörténetekbe szánt novellámat.
Az jár a fejemben, hogy ha a másik kereszteződés felé mentünk volna, ahol jelzőlámpa is van, már rég kint lehetnénk. De nem mondom ki hangosan, nem szoktam beleszólni a döntéseibe.
Gyakran látta a szüleit amint összeölelkezve szerelmesen egymáshoz simulva állnak a tanya előtt. Pont úgy ölelte, ahogy most ezt az ismertelen nőt öleli. Nem haragudott az apjára. Végtelenül csalódott és szomorú volt. Féltékenységgel keveredett düh fortyogott benne. – Miért nem anyát öleli ilyen szenvedélyesen? És anya miért hagyta? Miért nem harcolt apáért?
Kellett a másik közelsége, kellett a mosolya. Vágyták az SMS-t az email-t, ami azt jelentette, hogy a másik valóban létezik, hogy valóban van egy történet, ami csak róluk szól, és nem csak egy érzéki csalódás, amit a saját maguknak generálnak, hogy el tudják viselni életük magányosságát.