a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A lány elszégyellte magát a kelleténél keményebb hangvételén. Visszadőlt és kicipzározta a kabátját. Egy méregzöld, kötött ruha volt rajta. Éles kattanást hallott. A hang irányába fordult. Az ajtaja felől jött.
– Gyerekzár – mondta a férfi. – Elég régi kocsi, csak kívülről lehet nyitni. Szóval, ha kiszállnál, majd segítek.
– Bocsásson meg, Klárika, hogy ide, de gondolom, rá fog gyújtani – mondta Ágoston, hellyel kínálva vendégét a viaszosvászon terítővel borított kis asztal mellett, majd egy rozsdás kannában teavizet készített a villanyrezsóra.
Nemet tudott mondani Sztálinnak, meg tudta csinálni azt, amit mások nem. Irigyek voltak rá. Megpróbálta kemény kézzel összetartott szövetségi államát közelíteni a kelethez és a nyugathoz. Moszkvában is járt, azok után, hogy pár évvel azelőtt még elképzelhetetlen volt. A nyugat szemében veszélyes kommunista keletről. A kelet szemében a kommunizmus árulója. Mégis úgy tűnik, hogy mindkét oldal barátja.