Tag: Havasi Mária

Boldogan gondol arra a pillanatra, amikor Peti megjelenik majd a kapuban. Mindössze két nap, de Kati tolná a vánszorgó időt.

A per tárgya a telekhatáron terebélyesedő fa, ami árnyékot vet a felperes konyhakertjére. A hivatalos megjelölés a piszkossárga aktán „szomszédjogi per”. A kérelem szerint a fának nemcsak terebélyes lombja, de annak terpeszkedő gyökere is kipusztítja a felperes zöldségesét.

Úgy folytatták napjaikat, ahogyan négy évvel ezelőtt félbehagyták. Etel a parókián segédkezett, a jogvégzett, állás nélküli János pedig valami csodában bízott. Úgy gondolta, csoda kell ahhoz, hogy az egész világot sújtó gazdasági válság után munkához jusson.

Öreganyám az utcára tekintő tisztaszoba szekrényének tetejére apró rózsaalmákat tett, amiknek kedvderítő erejük volt.

A világirodalom remekeit a fiúval beszélte át. Rebbenő izgalommal vette át Károlytól az első könyvet, amit a fiú a Nagymama távollétében és azzal az intelemmel adott át, hogy ehhez inkább ne kérje az öreg hölgy engedélyét. Így kerültek a kezébe Zola, Maupassant, Flaubert regényei.

Négy, harci kedvvel és az én pilates eszközeimmel felvértezett gyerek egymást üldözi egy erre alkalmatlan helyen. Bele sem gondolok abba a teljes káoszba, ami odabenn van. A szokásosnál kicsit előbb sikerül Barnusnak a polc alá bújva úgy bevernie a fejét, hogy elsősegélyre kell hozniuk a csata sebesültjét.

Böbe négykor becsenget, látom, jót aludtak, mi nem. Sebaj, indulás. Az apró kocsi csomagtartójába gyömöszöljük a bőröndöket, a két gyereket az ülésbe. Arcunkon a jótét lelkek önelégült mosolyával célra tartunk.

Asztalhoz ülünk és, miközben mellékesen eszünk is, beszélünk, mesélünk, felidézzük a találkozás nélkül eltelt éveket.

Ennyi év után is sajnálta, hogy az egyébként kellemes, csendes hálószoba ablakán a nap soha nem süt be. Szeretett volna a fényre gurulni, és örülni a nappalnak. Eszébe jutott a régi mozdulat, amikor csenevész karjával átfonta saját kis testét. A rátörő emlék megmozdította a karját, átölelte alvó kedvese vállát.