Baricz Virág: Horváth Zsófika
Magyarország… sosem jártam még ott. Csak annyit tudtam róla, hogy onnan hozták az ismerősök a szép babákat, finom csokikat.
Month: January 2024
Árvai M. Tekla: Gémkapocs
Sanyi, a sógorom, régen egy cirkuszban dolgozott, állatszámai voltak, de mióta ezeket betiltották, létrehozott egy szafariparkot az állatoknak a cég keretein belül. Ahogy rakodom ki a sok papírt, nem odadugja a fejét a zsiráf?!
Kundra Noémi: Idő kérdése
A nappalok kapcsolata az álmokon át olyan, mint a valóság kontra álomvilág, azaz mint a tyúk vagy a tojás kázusa, hogy nincs mód rájönni, mi volt hamarabb, az ok vagy az okozat.
Kartali Zsuzsanna: Szagirodalom
– Utólag sem szégyen tapasztalatot gyűjteni – biztatott a férjem, és a welcome-vacsora végén a tányéromra tett egy apró, lila, és különösképp marcipánillatú polipot.
Bakonyi Péter: Pionyír
Kinyitják a ketrecem ajtaját, én pedig vadul morogni kezdek, miközben egy gyors mozdulattal kivesznek, és az egyik fehérruhás alaposan megvizsgál, aztán mond valamit a társának, majd beraknak egy dobozba.
Orbán Erika: A két Lotti
Ez a fiú volt az első, aki megkísértette, és most, a beszélgetéseik emléktől egyszerre verte ki a víz, és öntötte el a forróság. A férfi csaknem húsz évvel fiatalabb nála, kisportolt testű, elegáns, sármos és kedves. Ő meg arra gondolt, ha csak egy éjszakára is…
Bankó-Erdősi Viktória: Dezsőbá
Először a kerek orrú, kopott cipőjét láttam meg, ahogy átemelte lábát a küszöbön, a barna szövetnadrág furcsa díszét csak ezután vettem észre.
Finta Csilla: Vasárnapi ebéd
– Nusika szerezte a legtöbb pontot, és három ászt is nyitott. Hallod, Mary, három ászt! – közben bal kezén három ujját magasba emelte, és újra elmondta, hogy három ász. Mary mosolyt erőltetve magára csak annyit mondott, hogy ő ehhez nem ért.
Zubornyák Zoltán: Egyszer régen, Görcsönydobokán
Sütés és főzés dolgában senki nem mert neki ellentmondani. A fazekak és lábosok már készen álltak az ebédre, az asztalon a kinyújtott és metéltre vágott tészta csak arra várt, hogy Berta mama kifőzze a levesbe.
Kartali Zsuzsanna: Amikor az emberodúk becsukódnak
A nyár ugyebár megvolt Csje mellett, és mindjárt leesik az első hó… Csje miért akar jóban lenni Kjaarral? Ismeri vajon a kétévszakos szabályt? Sosem beszéltek róla, egyszerűen csak összeálltak itt a kőszál tövében.
Zámbó Tamás: Páratlan cipő
Az ember régi, lecserélt csapokat, és más fém vackokat bányászott elő, majd egyszer csak előhúzott egy jó állapotban lévő női cipőt, „Ennek hol a párja, Főnök?” felkiáltással.
Baricz Virág: Születésnap
Mert méhlepénybiznisz, na az volt. Állítólag tonnaszám adták Franciaországba a szépítőszeriparba a román purdék méhlepényét. Elképzelem, ahogy az enyémből készült illatos krémet Mademoiselle Zsöné megelégedetten dörzsöli be mutató-, középső- és gyűrűsujja begyével puha arcbőrébe.
Uncategorized
Szalontai Erika: Szélfútta napok
– Egyenruhások jöttek a piacra a dombokon túlról. Ávósoknak nevezik őket. Fegyver ugyan nincsen náluk, legalábbis nem mutogatták, de fenyegetőek mind.
Kundra Noémi: Közel és távol
A reptéren gyorsan elbúcsúztak, a férje egy túlhúzott, gejl mosollyal, nem akarta túllépni a parkolásra megadott időkeretet.
Palya Kristóf: Lifeguard
Összezavarodott. Biztató mosolya kínos meglepettséggé torzult. Ugyanis mégsem idegen arc meredt rá, hanem egy igencsak ismerős, beszédes ábrázat.
Ungvárszki Tamás: A templomom
Elindultunk, hogy körbejárjuk a kápolnát. Lassan lépdeltünk, és valamelyikünknek mindig volt egy-két szava, amire nem várhatott feleletet. Ilyenkor egymás felé fordultunk. Úgy láttam, hogy neki is fontos ez a templom, és ugyanúgy nem tud elszakadni tőle, mint én.
Borsós Jolka: Falakkal körülvett féreglyuk
A piac felé kitartóan vonultak a bevásárlókocsi-haderők, puhán húzták őket a lyukacsos műbőr talpbetétekhez tapadó, megfáradt lúdtalpak. Visszafelé is áramlott a tömeg, remegtek a kosarak a tölteni valótól, a nátrium-glutamátos, kilogrammos kiszerelésű ételízesítőtől, a BL-55 típusú liszttől, meg a B-minőségű rizstől.