a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Gyöngyi egy pillanatra kimegy, matat valamit, majd egy szakadt papírzacskóval az ölében tér vissza. A szoba közepére áll és ahogy kiborítja a zacskó tartalmát, a fényes parkettán szanaszét gurul a sok kopott, itt-ott koszos plüssfigura. Válasszunk egyet emlékbe, biztat Gyöngyi, én pedig elveszem azt a színes kis tehenet, ami hozzám legközelebb gurult.
Amikor tizennégy évesen összetörtem a kocsiját, akkor sem mutatott különösebb érzelmet. „Veszek másikat.” Máig nem tudom, rájött-e, hogy szándékosan vezettem neki a falnak.
A humanoid pont úgy néz ki, úgy beszél, úgy ölel, úgy nevet, mint az eredeti, kis mértékben még a személyiségük is fejlődést tud imitálni. Családjuk legtöbbször nem is tud a cseréről. Olyan, mintha elválnál az életedtől. Durva.
A sarkon posztoló gépfegyveres katonák mellett kissé visszavettünk a tempón, majd berobbantunk az Irinyi udvarába. Üres volt és sötét, egyedül a tantermek ablakain szűrődött ki fény. Nem sokban tartottak órát ilyen későn.
Ugyanaz a téma az egyik fotósnak lehet ijesztő, a másik számára viszont éppen ellenkezőleg, nagyon is vonzó. Az elkészült képnek is lehet ilyen szándékolt hatása. Én szeretnék rólatok kedvező képet alkotni.
Angéla próbál kiszabadulni Csupor markából, mielőtt megerőszakolná. Nem ez lenne az első eset. Csupor letépi a hálóingét és arcon vágja, hogy maradjon nyugton. Már nemcsak részeg, de nagyon dühös is
Féloldalt feküdt, bal karját egészen maga alá gyűrte, a jobbal épp nyúlt az éjjeliszekrény felé, amikor megakadt testében a mozdulat. Mint egy játékrobot, amiből épp kifogyott az elem.
Sosem hirtelen indulatból oldottuk meg a konfliktusainkat. Átgondoltuk, megrágtuk, érleltük. Csak aztán egyeztettünk, emlékszel?
Ha megszimatolta, hogy lesz egy esemény az életemben, ami fontos nekem, nem bírta ki, hogy azt szét ne zúzza teljesen. Olyan erővel volt féltékeny a figyelmemre, hogy néha már nevetnem kellett.
De hát a Ratkó Anna tehet erről is, hogy te most itt vagy. Na meg az apád. Megszülettél, úgy néztél ki, mint egy szőrös citrom.
A gyász elviselhetetlen folyamat. Bármit csinált, bármerre nézett, mindenhol csak Jónát látta az otthonukban. Az összes apró tárgy, az összes illat rá emlékeztette. Próbálta magát valahogyan összeszedni, de az emlékek folyamatosan kínozták a szívét.
A gimiben a kora reggeli titkos világmegváltó bagózások, az egyetem alatti vinnyogós füvezések, a számtalan együtt megélt kaland tette igazi véd- és dacszövetséggé a barátságukat.
Akkor még nem sejtette, hogy a gyönyörű külső mennyire nehéz természetet rejt. Rossz jellem, vagy komolyabb pszichés sérülés? Valószínűleg az utóbbi.
A bizonytalanság, mint egy besurranó tolvaj esténként megjelenik, hogy elvigye a megmaradt életenergiámat is. Résen kell lennem.
Gyalog ment fel a lépcsőn a második emeletre. A nővér kinyitotta neki, majd bezárta mögötte a demens osztály üvegajtaját. Vera rögtön megpillantotta az anyját, a folyosó ablakánál állva kifelé bámult.
Mit képzelnek ezek! A szomszédból valami ütemesen csapkodni kezdte a kabinja falát, mintha megint dulakodtak volna. Bryan úr undorodva értette meg, hogy most nem erről van szó, hanem az üzekedés semmivel nem összetéveszthető hangjait hallja.
A tovább fokozódó nemzetközi helyzet végül arra késztette a ház lakóit, hogy szálláshelyüket átmeneti időre áttegyék az óvóhelyre. Mi a nagyobbik pincehelyiségbe kerültünk.
– Anyád csak akkor fogja tudni átlépni a határait, melyek akadályozzák a kiteljesedésében, ha átéli mindezeket veled kapcsolatban. Az ő szeretete annyira erős és mély irántad, hogy teljesen át fogják formálni a veled történt események. És nézd: a kettőtök kapcsolata így sem szakad meg! Te az eset után a színfalak mögül fogod segíteni. Együtt fogjátok végezni azt a feladatot, mellyel megbíztam őt.
Sötét volt a hálóban, mikor belépett. Férje egyenletesen, hangosan lélegzett. Óvatosan lefeküdt a nagy franciaágy szélére, bár tudta, aludni nem fog. Éberen várta a hajnalt, de még sötét volt, mikor kiment a szobából. Homlokát a térdére hajtva, lábait átölelve ült a konyhában.