Tag: Fehér Szilvia

Június elejére a járvány görbéje elindult lefelé, és a betegedési és halálozási számok is minimálisra csökkentek. A kormány úgy döntött, az idősek már nincsenek veszélyben.

A délelőtt gyorsan elszaladt. A hó olvadni kezdett, bár az úton, ahol a tankok éjszaka lejárták, vastag jégréteg fagyott a nyomokra. A pincében mindenki végezte a maga teendőjét. A síró baba elhallgatott, mert anyja megszoptatta a pár kortynyi tejéből, majd elaltatta.

– Itt egy toll, egy papír, írja! – kiáltott rá a szakértő. – Első pont: csináljon egy álprofilt, azon sosem találnak önre! Akkor bármit írhat.

Bevonultak a nyolcadikosok, Zoli pont középen, ahogy megegyeztek. Kriszti kezdte a búcsúztatást a rajztanárral, utána Tibi köszöntötte az osztályfőnöküket, majd Gergő röviden a Vereshetest.

A sírkövek megrázkódtak, a fák száraz ágai megreccsentek, iszonyatos hangzavar kerekedett. A lehulló levelektől és a leszálló ködtől látni sem lehetett.

Egyszer anyu megvert. Az új hálóingben voltam, és Zsuzsi kiszakította. Azonnal levetettem, összegyűrtem apró rongylabdává, és lenyomtam a szennyestartó aljára, anyu észre ne vegye. Mindig hétvégén mosott, és addig még ki akartam találni valamit.

Tibor volt a család marketingese, ahogy divatosan mondták. Ő vette fel a kapcsolatot keleti országokkal, ő szervezte a borok kivitelét, és ő nevezte be a legjobbakat a borversenyre. Rákészült a kettőezer-tizenkilencesre is, már a címkéket is megterveztette: egy helyi festőművésszel az apja kis házát rajzoltatta meg, háttérben a ködös tokaji szőlőtáblával meg a több száz fagyűző mécsessel.