Gazsó Szidónia: Ismerlek
Itt elhallgatunk mind a ketten. Csak nézünk egymásra, és most fogom fel, mennyire dühös vagyok rá, még mindig.
Tag: Gazsó Szidónia
Gazsó Szidónia: Tükör
Egyik üzenet követte a másikat, egyre gyakrabban, egyre több mindenről és ma este végre találkoztunk. Olyan természetes volt közöttünk minden, az összes szó, mosoly, érintés és mozdulat, mintha ezer éve ismernénk egymást, mégis megvolt az újdonság varázsa. Már az első perctől megállás nélkül beszélgettünk és nevettünk. Rengeteget nevettünk. Már azt sem tudom, hogy mikor kacagtam ennyit utoljára, mikor voltam ennyire könnyed. Nem hittem, hogy tudok még ilyen felszabadultan boldog lenni, elengedni magam, ráadásul egy férfi mellett.
Gazsó Szidónia: Nem az apám
Hét óra is elmúlt, mire Tibi elindult a munkahelyéről. Hazaérve már a liftből hallotta az üvöltést, a csapkodást, a zokogást. – Bazdmeg, ez nem igaz! Kussoljatok már el! Három hete költöztetek ide, azóta nincs egy perc nyugtom. Hogy lehet így élni?!
Gazsó Szidónia: Boldogság
Ez megtörtént?
Az áprilisi szerkesztőcsapat a valóság és fikció kérdéseiről beszélget. Mennyi igaz abból, amit leírunk? Miért fontos ez az olvasónak? Mik a félelmeink az írásaink megjelenésekor? Hogyan kezeljük a kritikát? Miért írunk? Szó lesz traumaírásról, félelemről, belső késztetésről, szembenézésről és az írás adta boldogságról.
Gazsó Szidónia: Ne tolakodj b … kérlek!
Dénes végigsimította a kezét a hajamon. Fura ez, évek óta nem láttuk egymást, mégsem idegen. Ismerős az érintése. El is vörösödök. Túl jól esik amikor hozzám ér közben meg még mindig végtelenül dühös vagyok rá.
Gazsó Szidónia: Mint az anyád
– Adél, nem sok az a három gombóc fagyi? Hidd el én csak a javadat akarom … Nemsokára majd elkezdenek érdekelni a fiúk. Lehet kicsit oda kellene figyelni …