Tag: Balogh-Kunst Nóra

Még mindig emlékszik a napolajjal kevert füstös izzadtság illatára. Most is érzi az ujjaiban a feszült remegést, ahogy lerántotta a férfi pólóját és körmeit belevájta a férfi hátába.

Verekedés, ittas munkavégzés, felettessel szembeni agresszió, az ilyenért mást egyből kiraktak volna az utcára, az tuti, ezt fröcsögte neki a Sárosi. Másnak a lába nem érte volna a földet, ilyen undorító módon viselkedni, ha lenne más a helyére, takarodhatna.

Rebeka elkezdett összetakarítani a betegágy melletti kisasztalon. Miközben a maradékokkal megpakolt tányérokat és koszos zsebkendőket átrakta az ajtó melletti asztalra, eldöntötte, hogy új ápolónőt fog kérvényezni a főorvostól a következő konzultáción.

Annie arrébb tolta a két megüresedett Merlot üveget, a harmadikból megtöltötte az öblös borospoharat, és maga alá húzta a széken a lábát. Laptopjának kijelzője fehér fénnyel töltötte meg az egyszobás lakást.

Én nem haragszom, apu. Nekem a faszom tele van. Az állandó búvalbaszottságával, hogy nem bírja összeszedni magát, hogy jó dolgában azt se tudja, mit csináljon. Meg ezzel a kibaszott állandó rettegéssel, hogy vajon melyik nap hívtok majd a kórházból.

Látom, hogy tétovázik. „De annak akkor nem lesz más íze, ha nincs benne hús? Azért szeretném vele rendesen megismertetni a magyar ízvilágot.” Elvörösödik. Lehet, hogy véletlenül szólta el magát, de nekem inkább úgy tűnik, kikívánkozott belőle, hogy kinek főz.