a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Annie arrébb tolta a két megüresedett Merlot üveget, a harmadikból megtöltötte az öblös borospoharat, és maga alá húzta a széken a lábát. Laptopjának kijelzője fehér fénnyel töltötte meg az egyszobás lakást.
Én nem haragszom, apu. Nekem a faszom tele van. Az állandó búvalbaszottságával, hogy nem bírja összeszedni magát, hogy jó dolgában azt se tudja, mit csináljon. Meg ezzel a kibaszott állandó rettegéssel, hogy vajon melyik nap hívtok majd a kórházból.
Látom, hogy tétovázik. „De annak akkor nem lesz más íze, ha nincs benne hús? Azért szeretném vele rendesen megismertetni a magyar ízvilágot.” Elvörösödik. Lehet, hogy véletlenül szólta el magát, de nekem inkább úgy tűnik, kikívánkozott belőle, hogy kinek főz.
Még az előző cigit sem szívtam el, de ujjaimmal már a cigisdoboz fedelét babrálom. Nem nézek fel, miközben nyílik és csukódik a hűtő ajtaja. Kicsivel később a sörösdoboz fedelének gyors, fémes kattanása töri meg a csendet.
Felhő Café 