a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Krisztián az egész arcával mosolyog, én a tésztámat kavargatom. A kedvenc filmemről kérdez, és amikor azt válaszolom, hogy nincsen, gyanakvóan néz rám. Természetesen megtudom, hogy mindenképp látnom kell a Harcosok klubját, ha még nem volt hozzá szerencsém.
Bevillant, ahogy este Bence ajtaja előtt álltak. Tamás lehajtott fejjel nézte a földet, ő pedig indulatosan, de suttogva kérdezte tőle, hogy mégis mi a francot vár? Hogy majd csak úgy parancsra megbocsát, mert „most már elég volt a gyászos hangulatból”?
Még mindig emlékszik a napolajjal kevert füstös izzadtság illatára. Most is érzi az ujjaiban a feszült remegést, ahogy lerántotta a férfi pólóját és körmeit belevájta a férfi hátába.
Verekedés, ittas munkavégzés, felettessel szembeni agresszió, az ilyenért mást egyből kiraktak volna az utcára, az tuti, ezt fröcsögte neki a Sárosi. Másnak a lába nem érte volna a földet, ilyen undorító módon viselkedni, ha lenne más a helyére, takarodhatna.
Pé apukája hunyorogva néz rám, mintha kisebb felbontásban valahogy jobban kivehető lennék. A felismerés aztán neki is mosolyként ül ki az arcára. Baszki, most jut csak eszembe, hogy mindig milyen aranyosak voltak velem Pé szülei.
Rebeka elkezdett összetakarítani a betegágy melletti kisasztalon. Miközben a maradékokkal megpakolt tányérokat és koszos zsebkendőket átrakta az ajtó melletti asztalra, eldöntötte, hogy új ápolónőt fog kérvényezni a főorvostól a következő konzultáción.
Annie arrébb tolta a két megüresedett Merlot üveget, a harmadikból megtöltötte az öblös borospoharat, és maga alá húzta a széken a lábát. Laptopjának kijelzője fehér fénnyel töltötte meg az egyszobás lakást.
Én nem haragszom, apu. Nekem a faszom tele van. Az állandó búvalbaszottságával, hogy nem bírja összeszedni magát, hogy jó dolgában azt se tudja, mit csináljon. Meg ezzel a kibaszott állandó rettegéssel, hogy vajon melyik nap hívtok majd a kórházból.
Látom, hogy tétovázik. „De annak akkor nem lesz más íze, ha nincs benne hús? Azért szeretném vele rendesen megismertetni a magyar ízvilágot.” Elvörösödik. Lehet, hogy véletlenül szólta el magát, de nekem inkább úgy tűnik, kikívánkozott belőle, hogy kinek főz.
Még az előző cigit sem szívtam el, de ujjaimmal már a cigisdoboz fedelét babrálom. Nem nézek fel, miközben nyílik és csukódik a hűtő ajtaja. Kicsivel később a sörösdoboz fedelének gyors, fémes kattanása töri meg a csendet.