novella

Sas Gabriella: Úrinő

A végrehajtókat várta. Már csak be szerette volna vonszolni a fáradtságát a sarokba és betakarni magát vele. Végig hordozta a szemét a falakon, amelyekre fekete átkokat rajzolt a korom, a kopott bútorokon, az értékes, de foghíjas kerámia-gyűjteményen, a megsárgult könyvekkel teli polcokon. Ahogy elment a vaskályha mellett, magába szívta a fafűtés ismerős, édes, de fullasztó szagát.