novella

Bankó-Erdősi Viktória: Törpilla

– Az a rohadt traktor mindig elromlik! Igényelni kellene a támogatást a hivatalból egy újra!
– Köllene – meríti Papa a tojásleves pirospaprikás tavába az öblös alumíniumkanalat. – Nem értek én ahhó, írástudó ember vóna jó hozzá.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Egy gyerek

A második körben már nevetgélünk, rákérdezek a fiúkra, ő meg elpirul, azt mondja, nincs barátja, mással foglalkozik egyelőre. A Katának már van, egyetemista fiú, szintén teniszező, de ő nem tudja, hogy milyen hatással lenne rá egy szerelem, hátha nem koncentrálna eléggé.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Kuni Gunda, a svábbogár

A fehér paplan redői havas hegyekként meredeztek körülötte, felszaladt az egyik csúcsra. Körbekémlelt. A felnyitott laptop mellett állt a sörhabfoltos pohár és mellette a doboz, a beleszáradt ételmaradékkal. Nem kísérte gondolat a cselekedetet, villámgyorsan ott termett, mohón evett, már egy apró morzsától boldognak érezte magát.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Végzés

Na, igen, a bőrtáskában volt a laposüveg is, két év múlva, Tomika születésekor Géza már munkanélküli volt, és az életlétráról egy sebes csúszdára váltott. A csúszdán csak kevesen tudnak felkapaszkodni.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Kasmír

A fürdőszobába megy, a mosdó mögötti széles, magas tükörben nézi önmagát, tükör-tekintetébe fúrja a valódit, kibújik a köntösből, lassan, úgy, hogy le sem veszi közben a szemét a szeméről. Feri ujjnyomai Orsi bőrén szürkék.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: A mohasimogató

A pótkávé egyszerűen szar volt, nem hasonlított a kávéra, meg másra sem, pont, mint az a csokoládéízűnek csúfolt nasiszelet, amit karácsonyra rendelt magának. Egy harapás után kidobta a kukába, és eldöntötte, hogy ha csokit nem lehet kapni, ez a kamu-valami nem kell helyette.