
Süveg Szilvia: A hangom
A hangom szólni akar nekem, mondani valami fontosat, de nem tud. Nincs benne lendület, erő, alig értem. Teljesen elzöngétlenedett szegény.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A hangom szólni akar nekem, mondani valami fontosat, de nem tud. Nincs benne lendület, erő, alig értem. Teljesen elzöngétlenedett szegény.
A stewardessek állandóan kizökkentik a gondolataiból. Hol ebéd, hol egy kis ital, hol vacsora, hol csak megkérdezik, mit szeretne, vagy hogy minden rendben van-e. Ő csak mosolyog.
. Rita műsorszáma volt mindig az utolsó. Addigra már lecsillapodtak a kedélyek, mindenki megkapta amit, vagy akit akart, a tombolás is alábbhagyott, lényegében már csak a magamfajták maradtak. És akkor jött Rita. Egyedül jelent meg a színpadon.
A túloldalon megjelenik egy alak, egyenesen feléjük közelít. Nem lehet tudni, ki az. Egymásra néznek. Nincs hova futni. A szívük a torkukban dobog, tekintetüket a közeledő pontra szegezik. Várnak.
Mintha vákuumba került volna az emlékezete. Mintha messziről, és egyre messzebbről, látná magukat, ahogy valahol egy tengerparton labdáznak, és hiába próbál közelebb menni, a kép egyre kisebb lesz, majd teljesen eltűnik.