novella Színházajánló

Pásztor Andrea: Vera

A színpadi adaptációban a hangsúly látszólag a főhős életének első szerelmi szálán és az ebből fakadó konfliktusokon van, amivel párhuzamosan a család titkainak felfedése is elkerülhetetlen. Ezek pedig Vera felnőtté válásából és válásáért történnek.

novella

Horváth Tamás: Szemét világ

Másnaptól fülig érő mosollyal borítom bele a zöld szemeteseket a vasfogú szemétnyelőbe, és izgatottan várom a találkozást apámmal. Meghagyok egy-két zsákot a házához vezető úton, amiből ő ragadozó módjára eszi ki a félig megrágott kajamaradékot.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: A hálátlan

– Ezek mind egyformák. A Gerő még akkor is tagadott, amikor a nő hívogatta, és én vettem fel. Eljátszotta, hogy fel kéne jelenteni a telefonbetyárt, azt mondta majd ő intézkedik. – Klári néni kínosan felnevet, aztán hirtelen elhalkul. – Rohadt kurvapecér az összes.

novella

Székely Annika: Hegek

Kornél most kezdte a gimit, eszébe sem jutott katolikus iskolába menni, nem bolondult meg, hogy neki megmondják, mikor, hogy imádkozzon – érvelt nyolcadikban, és teljesen megértettem. Ő vadóc, szakadt farmeres, fülbevalós típus. Nem mellesleg, szerelmes.

novella

Mármarosi András: Komfortos Ösztön Dimenzió

A csupasz dróton lógó villanykörtéből sápadt fény áradt. Egyszer csak az egyik sarokból, mintha füstgépből fújnák – akár a Budapest Parkos koncerteken – köd hömpölygött elő. De nem terült szét, egyhelyben gomolygott, végül formát öltött, és megjelent belőle egy alak.

novella

Beke Borbála: Családi ezüst

A kis szobába aludtunk, egy kupacban. Mire kikeveredtünk reggelente, nagymama már előkészítette az ebédet is. Amint beléptünk a konyhába, már kente a vajat a pirítósra, és merte a forró kakaót a nagy piros lábosból.

novella

Balogh-Kunst Nóra: Újraindítani

Bevillant, ahogy este Bence ajtaja előtt álltak. Tamás lehajtott fejjel nézte a földet, ő pedig indulatosan, de suttogva kérdezte tőle, hogy mégis mi a francot vár? Hogy majd csak úgy parancsra megbocsát, mert „most már elég volt a gyászos hangulatból”?

novella

Rezeda Réka: Sörhab

Egyszer becsöngettek valami önkéntes sihederek. Adtam nekik bevásárló listát meg pénzt, aztán úgy elporzottak a nyugdíjam felével, hogy vissza se néztek. Én aztán egy fityinget se adok többet ilyen pernahajdereknek! Inkább elbicegek a sarki boltig.

novella

Hámori Márti: Mañana

Ő itt Ana, nem Anna. Mintha itt lenne igazán önmaga, mintha levethetné fáradt, elnyűtt arcát, fehér, plöttyedt, unalmas testét. A mediterrán naptól lebarnul egy kicsit, kipirosodik az arca, és ragyogni kezd a szeme.

novella

Ujvári Sándor: Polcok

Az akarat hatalma – mormolta magában –, képes vagyok rá, az agyammal uralni tudom a testemet! – sziszegett, és az erőlködéstől kissé véresre harapta a szája szélét, de győzelmet aratott a fájdalmon, elmúlt a belső feszültség.

novella

Finta Csilla: Te vagy a családom

Sajnos fogalmam sincs, milyen egy normális apa, és nem tudom, mi kellene a változáshoz. Úgy érzem, már minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem mondtad soha, hogy szeretsz, vagy, hogy büszke vagy rám. De ez biztosan az én hibám, mert nem tudtam elég jó lenni neked.

novella

Kovács Dalma: Tükörharc

Nekem egyébként nincs bajom magammal. Jól érzem magam a bőrömben, csak attól a tíz kilótól szeretnék megszabadulni. Diétáról szó se lehet. Aztán meg majd a duplája jön vissza. Nincs diéta.