a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Újra tizenkét éves volt, átélte, hogy az apja sosem dicséri, mindig csak fejmosást kap, és rendre kudarcot vall, bárhogy is próbál a kedvére tenni. Megérdemelte, amit kapott. Haza se kéne mennem, úgyse változik ettől semmi!
– Akarsz róla beszélni? Most, hogy Béla nincs itthon? – kérdezte Ádám olyan hangsúllyal, mint aki mindent tud a szomszédban zajló dolgokról.
– Nincs miről beszélni. Nem akarok udvariatlan lenni, de menned kellene – toppantott Laura, mielőtt becsapta volna az ajtót.
A mutatók csigalassúsággal vánszorognak a pályaudvar homlokzatának óráján. Szeretem nézni, ahogy méltóságteljesen odébb haladnak. Ma már nincs szükség órára, az én 1956-ban készült Patek Philippem is a múlté.
Legszívesebben leköpném, a szájpecek alatt gyűlik a nyálam. A csávó felemeli a lábát, és mielőtt összezárhatnám a combjaimat, a lábam közé lép és taszajt egyet a széken.
Ha akkor, ott megmondja, akkor az egész eddigi történet brazil szappanoperává fajul, azokban szokott ilyen szirupos, érzelmekkel telített, de kibírhatatlan jelenet lenni. Inkább lenyelte feltörni készülő könnyeit és abban a pillanatban eldöntötte, hogy ha a másik egy ilyen után elengedi, akkor ez az egész illúzió volt. Hiú ábránd.
Aznap, miután végeztem a szemlélődéssel, olyannyira belefeledkeztem a könyvembe, hogy már csak azt vettem észre, nem ettem egy falatot se, de muszáj volt visszamennem az irodába. Gondosan lesimítottam a virágmintás szoknyámat, a táskába süllyesztettem a könyvet és elindultam. Ekkor akadt meg a szemem a fekete KTM-en.
Az olyan hideg téli napokon, mint ez a februári volt, eszébe jutott, hogy a kávésdobozban lévő ötezer forintból már be lehetne fűteni, vagy ehetne egy rendeset, többször is bemehetne belőle a Mekibe, de aztán összeszorította a száját és arra gondolt, ha nagy lesz, majd annyit eszik, amennyi belefér.
A létrán állva a ruhásszekrény felső polcán kotorászott, mert a százötven centijével máshogy esélye se volt elérni, amit keresett, mikor a polc megadta magát. A rajta lévő ruhák úgy záporoztak alá, mint a hirtelen jött tavaszi eső.
Esténként az internetet böngészte megszállottan. Régi álma teljesült, mikor megvette a nagybőgő tokot. Hangszerre nem volt szüksége, csak a tok izgatta.
Ülök a fánál, a szél a fülembe susogva szétborzolja a hajamat. Úgy, ahogy te tetted oly sokszor. Eszembe jut a legelső találkozásunk. Nem emlékszem miről beszélgettünk, csak a randevúnk hangulatára. Most is beleborzongok, ahogy felidézem.