Tag: Muk András Róka

Napszállta után magára öltötte a fekete holmikat, a kést az alkarjára szíjazta, és lassú futással elindult a célpont lakása felé. Telefont érthető okokból sosem vitt magával a bevetéseire, így két sarok múlva visszafordult ellenőrizni, hogy bezárta-e az ajtót.

Az összenevetésből beszélgetés lett, közös mászás, először bent a mászófalon, majd kint, valódi sziklákon, egyre kevesebb felszereléssel, kötelek, vasak, sisak nélkül és ahogy a biztonság fogyott körülöttük, úgy nőtt közöttük a bizalom.

Reggelre harminc regruta bajvívóból kettő nem ébred fel. Titokban megitták az öregasszony egyik flaskájának tartalmát, amit pálinkának véltek, de nem az volt. A széttört ibrik ott hevert kettőjük kimeredt teste közt, a méreg maradéka pont úgy folyt a földre, ahogy két napja a banya vére. Letörölték szájukról a kínhalál habját. Sírba tették őket, imát mondtak rájuk.

Zömök, boglyas bundájú, támadó tartású négylábú állt előtte. Lassan lépdelt a döbbent és dermedt Isaac Newton fele, aki – birkáik nem lévén – nem volt juhászkutyák regulázásához szokva.

A trupp még nem tudta, hogy baj van, csak a bohóc figyelte az eseményeket. Látszott, hogy már készült a fellépésére, mert kifestve, bohócnadrágban, de csak egy elszürkült atlétában állt, egy teli üveggel a kezében.