a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Már három hónapja, hogy statisztikakészítési lázban égett az asztalokkal telezsúfolt, neonfényes iroda, a gálya, ahol az éjjel-nappal csörgő telefonok szabják meg még a lélegzetvétel ritmusát is, és az operátorokat a headsetek zsinórjai láncolják a helyükhöz.
A hatsávos úton versenyt száguldottak a járművek, tele fröcskölve egymás szélvédőjét. Ez a vizeslufi-csatát idéző hajsza csak a Deák térig tartott, ahol megtorpant a forgalom, és egymás szájába benzingőzt eregetve lépésben haladt a kocsisor egészen a Corvin-negyedig.
– A Fidesz tábora négyszerese a szocialistákénak. A Tárki legújabb felmérése szerint… – kezdett bele élénk lendülettel az újabb hírbe a hírolvasó.
Az áprilisi szerkesztőcsapat a valóság és fikció kérdéseiről beszélget. Mennyi igaz abból, amit leírunk? Miért fontos ez az olvasónak? Mik a félelmeink az írásaink megjelenésekor? Hogyan kezeljük a kritikát? Miért írunk? Szó lesz traumaírásról, félelemről, belső késztetésről, szembenézésről és az írás adta boldogságról.
Hátat fordított, hátha segít, ha nem szélirányban áll, de hiába. Jaj istenem, nem bírom! Óvatosan kikukkantott a Hatalmas Hát mögül, hogy hol van Gábor, észrevenné-e, ha most odébb állna. Telefonál. Úristen, de helyes! Bassza meg! Őt bezzeg nem viselte meg a szakítás!