Itt az első Felhő Café-podcast!
Hogy lehet írni a másik nem szemszögéből? – ezzel a kérdéssel indul a beszélgetés, amibe most bekapcsolódhattok, belehallgathattok, így néz ki egy átlagos hétfő este a Péterfy Akadémia Regénykarbantartó csoportjában.
Havas Juli: Koronavírus, végállomás – 2. rész
Iván hívta. Iván mindig hívja, Iván óránként hívja, munkaidő elején és végén, a műtétek között, a megbeszélései előtt és után, reggel és este és néha éjjel is. Hiába tudja, hogy elalvás előtt mindig lenémítja és soha nem veszi fel. Olyankor üzenetet küld. Virágocskát. Szivecskét. Gyűlöli az üzeneteket és nem örül a telefonjainak.
Háhner Petra: Kísértet
Gizi mindig félelemben élt. Lánykorában a házasságtól rettegett, asszonyként a férjétől. Gyorsan eljárt a keze, ezt mondták Béláról a faluban. Valójában mindenért eljárt a keze, ha pedig ivott, akkor még a semmiért is.
Sike Orsolya: Andalúz 12h
Ezen a napon, kettőezernyolcban, péntek volt. Negyven fok árnyékban, és én egyetlen órával ezelőtt landoltam Andalúzia fővárosában, a festői, buja, napszagú Sevillában, ahol sosem jártam még.
Kocsis Gergely: A szivar
Miguel iszonyúan másnapos volt, a tegnapi éjszakát Pedróval nagyon csúnyán átitták, az anyja hozott nekik friss rumot a szülőfalujából, azt szopogatták egész este. Pedro úgy hányt, mint egy terhes csitri.
Mármarosi András: Piarista
Mi nem vagyunk gazdagok, elég visszafogottan élünk. Nem szoktunk külföldre járni, csak néha Szlovákiába megyünk síelni. A síelést még katona koromban szerettem meg, elvittek Sopronba és hegyi felderítőnek képeztek ki.
Feigl Endre: Hajnali üveg
Előttünk a két pohár, az üveg még szinte teli, és tudom, hogy háborgó lelked itt akár nyugalomra is lelhet.
Stájn Emma: Kőbölcső (részlet)
„Kisfiam!” – halljuk az ismerős, de már fátyolos hangot. Az arca beesett, a bőre elvékonyodott, kék és zöld minden apró érintéstől; a haja régóta ősz, karjai gyengék már ölelni; a felismeréstől könnyes, cirmos szemei azonban makacsul belekapaszkodnak a rég nem látott unokába, kizárva minden – és mindenki mást.
Kiss Ildikó Judit: A Picasso-portré és a rizlinges hányinger esete
– Mi van? Tiszta anyád vagy, na. Csak ennyit akartam mondani. Főleg így, ezzel a hajjal.
– Köszi…de nem akarok rá hasonlítani.
– Miért? Mi van? Mi történt?
– Semmi. Elkezdtem pszichiáterhez járni.
Fehér Kata: Derzsi nyarak
– Nagyapád nem kell megbocsásson senkinek, nem tett ővele senki semmi rosszat. Ezzel szemben ő halmozza a bűnöket. Lustaság, mohóság, fösvénység, mind mint ott vannak a lajstromán.
Pompéry Judit: Gerd
Először a kutyát vettük észre. Kb. kéthónapos, ellenállhatatlanul szeretetreméltó, aranyos barna gombolyag. Bár leginkább farkaskutyára hasonlított, mégis valamilyen keverék. Bóklászott szemben velünk az álmos kis utca fényesre koptatott kövein.
Mit olvasunk mi és mit olvasnak a gyerekeink?
A Felhő Café első online beszélgetése.
Sas Gabriella: Úrinő
A végrehajtókat várta. Már csak be szerette volna vonszolni a fáradtságát a sarokba és betakarni magát vele. Végig hordozta a szemét a falakon, amelyekre fekete átkokat rajzolt a korom, a kopott bútorokon, az értékes, de foghíjas kerámia-gyűjteményen, a megsárgult könyvekkel teli polcokon. Ahogy elment a vaskályha mellett, magába szívta a fafűtés ismerős, édes, de fullasztó szagát.
Pölös-Marton Zsófia: Értelmező Kéziszótár
Figyeljük meg, hogyan változik meg a mondat jelentése, ha kicseréljük benne a nő szót. (A férfi szót most hagyjuk, bár természetesen azt is számtalan, stílusértékében merőben más kifejezéssel tudjuk helyettesíteni. Pl. „Az anya nő, az apa állat.”)
Erdődi-Juhász Ágnes: Enyhülés
Az automata oldalához fordulok, ráz a zokogás. A húgom is sír, pedig ő sosem szokott, közben a folyosón betegek és nővérek sétálgatnak; nem szól senki semmit, a Kék Golyóban megszokták a könnyeket.
Gazsó Szidónia: Mint az anyád
– Adél, nem sok az a három gombóc fagyi? Hidd el én csak a javadat akarom … Nemsokára majd elkezdenek érdekelni a fiúk. Lehet kicsit oda kellene figyelni …
Kartali Zsuzsanna: Nasi (részlet)
A kutya nem ugatott. A bűz jellege is megváltozott, de ezt Béla a tomboló hidegnek tudta be. Belénk fagy a szar, ezekre meg ráhozzuk a kilakoltatást. Pedig a hajléktalanszállónál még ez is jobb. Jobb volt, amíg volt itt vezetékes víz, helyesbített magában, és már nem is csodálkozott a látványon, ami egy kinyílt ketrecajtó mögül tárult elébe.
Fái Zsuzsa: Horogra akadva
A széttaposott kínai gumiklumpája olyan régi, hogy egyesek szerint, abban született. A járás már nem nagyon ment, ezért biciklire pattant a társaság, és letekert a Kis-Dunához. Már ez gyanús lehetett volna, mert a Laci akár milyen részeg, csakis a kisbuszával közlekedik.
Sótonyi Gábor: Tivadar
Szűk volt a lift, és az erkély is, ami a lakásba vezetett. Egy pillanatra látták a fejük felett a sápadt, szürke holdat a csillagtalan égen gomolygó felhők között. Szűk volt az előszoba is, ahol a kabátjaikat letették, és egyetlen szó nélkül, vadul csókolózni kezdtek.
Pap Éva: Semmi különös
A taxis kérdezgette, van-e barátja, és szokták-e csinálni. Ő igyekezett a krupiék munkájára terelni a szót, hogy erősnek látsszon, és semmi jelét ne adja, hogy retteg belül, itt bármi megtörténhet. Elérték a koromsötét bekötő utat.
Louisa Rise: Hátraarc
Hajnalban a vámnál kiszúrnak. Hova megyek? Kihez? Miért? Mióta van kishatárátlépőm? Állandó lakhely? – csapódnak egymásután a fejemhez a kérdések. Pörög az agyam, mikor, mit és hogyan válaszoljak? Milyen pózban, milyen arckifejezéssel?
