Támogasd a Felhő Cafét!
Ez év januárjában indítottuk el a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóiratát, a Felhő Cafét. Azóta csaknem száz szerző mutatkozott be a Péterfy Akadémia hallgatói közül, rengeteg kiváló novella, regényrészlet, esszé, vers és podcast jelent meg nálunk.
Pengő Edit: Az elrabolt királykisasszony
Bence egyre gyarapodó varrástudományát plüssállatok készítésére fordította. Sok-sok játékot varrt, gyerekeknek, felnőtteknek és persze saját maguknak! Még Baldur is kapott párnának egy óriási krokodilt.
Csajkovszky Krisztina: Titok
Anna ötven évvel később belép az apró panellakás hálószobájába. Könyvekkel rakta körbe a franciaágy fölött a falat, hogy soha ne érezze magát egyedül. Hogy amikor lopakodik a hajnal, Márquez melegedjék fel először, déltájban Thomas Mann gerincét csiklandozza a napsugár. Anna csak beesik az ágyba, tőle aztán most fázhat Kundera és reszkethet Ady a ködben.
Lovass Adél: Feltört emlék, elevenembe vágott
Réti Atilla: Postagalamb-nász
Egy hófehér tollú, kecses röptű nősténygalamb egészen közel szállt Alexhez. Turbékolt valamit neki, majd a következő percben a két csapat újra kettévált. Az idegenek raja magával sodorta Alexet dél felé. Talán az Alex begyében rejtőzködő láthatatlan mágnes zavarodott meg?
Leszkovszki Máté: fej nélküli apó
A Tata soha nem szólított a rendes nevemen. Néha Kolléga voltam, néha Pepike, esetleg Palika, de soha nem Zoltán, vagy Zoli. Ez egyáltalán nem zavart, sőt azt hittem, hogy ez így természetes, és a többi ismerősömet sem szólítják otthon a nevén.
Ságh Beáta: Epilepszia
A férfi szürke tekintete feneketlen kút, nem látni, van-e még a mélyén valami éltető erő. Szeme fehérje véreres, ernyedt szemhéja súlyos pajzsként ereszkedik a világ tolakodása elé.
Szegőfi Ákos: A szélhámos megbízása
A Vak Ember ballonkabátot és fekete szemüveget viselt, arca, talán a szemüveg miatt, szinte ünnepélyesnek tűnt. Hubert eltöprengett: vajon nem kellene Teiresziásznak szólítani?
Árvai M. Tekla: Mindenki titka
Tavasszal bejöttek az oroszok, a faluba is. Azt tették itt is a háborúban győztes katonák, amit mindenhol és mindenkor a történelem tanúsága szerint. Zabráltak és nőket erőszakoltak meg.
Mile Judit: 46 éves nő anyát keres
Már nem tudni, melyik volt az a pillanat, mikor Liza gyámoltalan kiscicából tűzokádó sárkánnyá változott. Talán mikor a férfi azt bizonygatta, hogy higgye el, valójában apakomplexusa van, és Lizára ráférne egy rendes elfenekelés.
Zeck Julianna: Örökké
Én még csak most kapkodom össze a darabjaimat. Emlékfoszlányok vesznek körül, mintha egy széttépett könyv lapjai hevernének körülöttem a földön. Sírás kerülget. Nem az leszek többé, aki voltam.
Balogh-Kunst Nóra: Visszahoztam
Pé apukája hunyorogva néz rám, mintha kisebb felbontásban valahogy jobban kivehető lennék. A felismerés aztán neki is mosolyként ül ki az arcára. Baszki, most jut csak eszembe, hogy mindig milyen aranyosak voltak velem Pé szülei.
Havas Juli: Női beszélgetések
A férje közismerten zsugori, még előle is eldugja a pénzüket, azt is, amit ő keresett meg, vagyis nem tartja valószínűnek, hogy támogatná ezt a kis nőt. Megvárta, amíg a pincérnő kitette az asztalra a két kávét és a vizeket, utána kérdezett rá. Mégis fizet magának? Ajándékot ad? Előlépteti? A lány bőrén, mint valami kórság, vörös foltok jelentek meg. Most mi a baj, valami rosszat mondott?
Nowanda: Szaggatás
Olyan, mintha betéptél volna, és már túl hosszú ideje tartana a trip, de nem bírsz kijózanodni, pedig már szeretnél egyenesen gondolkodni. Annyira unod önmagad.
Králik Emese: Mese a hegyek közül
Megszerették a falubeliek a bolondériáit is. Megszokták, hogy beszélgetett az állatokkal, mert hitte, hogy azoknak is lelkük van; hogy a szőlőben csakis a nagyapjától örökölt fehér kalapban dolgozott; hogy imát mormolt és keresztet vetett, mielőtt elmetszette az ebédre szánt csirke nyakát; hogy szenteste előtt, bármilyen csikorgó is volt az idő, sosem gyújtott be a házban.
Csúcs Krisztina: Tíz év, azaz most múlik pontosan
Ez lesz az első önálló karácsonyom, és nagyon izgatott vagyok. Májusban esküdtünk és utána költöztünk el az albérletbe. Boldog voltam az új felnőtt életünktől. Azanyu azt mondta, hogy vagy náluk töltjük a szentestét vagy ők fogják nálunk. A férjem azt akarta, hogy ketten legyünk, de meggyőztem.
Berill Shero: Új év
A létrán állva a ruhásszekrény felső polcán kotorászott, mert a százötven centijével máshogy esélye se volt elérni, amit keresett, mikor a polc megadta magát. A rajta lévő ruhák úgy záporoztak alá, mint a hirtelen jött tavaszi eső.
Arany Ariella: Cseriti
A titok az arányérzék: a lehető legtöbb indulattal kell végrehajtani a gyakorlatot, de olyan finoman, hogy az még a huzat számlájára írható, ha később magyarázkodni kényszerül az ember. Boszorkányos, ha jól csinálják
Németh Márta: Ügyintézés
Ugyanazok a sziluettek és ugyanazok a fények, mint nyolc-tíz éves kölyökkorában, amikor még lovaskocsik szállították télen a szenet, nyáron a jeget. Ennyi autót egy hónap alatt sem látott, mint amennyi most, a várakozás negyedórája alatt húzott el a belváros irányába vagy onnan kifelé.
Szalontai Erika: Bodorkák
Bodorkák. Bámult fel apám az égre, amikor egy nap összeesett egy vidéki vonatállomáson. Kezét a gyomrára szorította, úgy nézte hanyatt fekve azokat a felhőket, közben érezte a testét összerántó kínt, az éles nyilallásokat a bordák alatt.
Kozma Lilla Rita: “Ülni az ágy mellett, és tudni, hogy hamarosan úgyis örökre vége lesz”
Kovács Bálint prózája után nehéz megszólalni, vagy bármit is írni. A kötetben szereplő összes karaktert szinte lemeztelenítve láthatjuk magunk előtt. A novellákat végigkíséri a reményvesztettség, a szeretet és a ragaszkodási vágy. A mindenáron valamibe kapaszkodás érzése, akkor is, amikor már minden reménytelen.
Felhő Café 