Beke Borbála: Családi ezüst
A kis szobába aludtunk, egy kupacban. Mire kikeveredtünk reggelente, nagymama már előkészítette az ebédet is. Amint beléptünk a konyhába, már kente a vajat a pirítósra, és merte a forró kakaót a nagy piros lábosból.
Balogh-Kunst Nóra: Újraindítani
Bevillant, ahogy este Bence ajtaja előtt álltak. Tamás lehajtott fejjel nézte a földet, ő pedig indulatosan, de suttogva kérdezte tőle, hogy mégis mi a francot vár? Hogy majd csak úgy parancsra megbocsát, mert „most már elég volt a gyászos hangulatból”?
Nagy Annamária: Elszalasztott
Carpe diem, habzsolta az életet, egyetem, bulik, fejenpörgészet. Aztán menő meló, mindent elsöprő szerelem, hangos esküvő, gyerek, kutya.
Rezeda Réka: Sörhab
Egyszer becsöngettek valami önkéntes sihederek. Adtam nekik bevásárló listát meg pénzt, aztán úgy elporzottak a nyugdíjam felével, hogy vissza se néztek. Én aztán egy fityinget se adok többet ilyen pernahajdereknek! Inkább elbicegek a sarki boltig.
Hámori Márti: Mañana
Ő itt Ana, nem Anna. Mintha itt lenne igazán önmaga, mintha levethetné fáradt, elnyűtt arcát, fehér, plöttyedt, unalmas testét. A mediterrán naptól lebarnul egy kicsit, kipirosodik az arca, és ragyogni kezd a szeme.
Ujvári Sándor: Polcok
Az akarat hatalma – mormolta magában –, képes vagyok rá, az agyammal uralni tudom a testemet! – sziszegett, és az erőlködéstől kissé véresre harapta a szája szélét, de győzelmet aratott a fájdalmon, elmúlt a belső feszültség.
Finta Csilla: Te vagy a családom
Sajnos fogalmam sincs, milyen egy normális apa, és nem tudom, mi kellene a változáshoz. Úgy érzem, már minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem mondtad soha, hogy szeretsz, vagy, hogy büszke vagy rám. De ez biztosan az én hibám, mert nem tudtam elég jó lenni neked.
Simon Eszter: Temetésre már nem futotta
„Apcika ette azt a szar háztartási kekszet, Tysonnak meg hozta a vizes zsemlét, és szidta a világot.” Anya óvatosan beteszi Papát a gödörbe, mögötte megy nagynéném a kutyával.
Bali Anikó: Sorok közötti dolgok
A pszichológus azt mondta, vegyek egy radírt és töröljek, de én csak töltöttem a sorokközét:
Örök haragomat, amikor Tomi bevallotta, hogy a fiúkhoz vonzódik.
Mátrai Szilvia: Akik nem mennek haza
Szopizni akarom az ujjamat, de nem bírom, mindenemet leszíjazták. Elképzelem a másik részem drága hangját, aki mindig megnyugtat az éneklésével. Már hallom is. Érzem, hogy mindjárt itt lesz.
Kovács Dalma: Tükörharc
Nekem egyébként nincs bajom magammal. Jól érzem magam a bőrömben, csak attól a tíz kilótól szeretnék megszabadulni. Diétáról szó se lehet. Aztán meg majd a duplája jön vissza. Nincs diéta.
Szénási Krisztina: Számvetés
Neked ne legyen gondod semmire – nyugtatott meg engem a nő, aki téged szült. Bizonytalanul fordultam feléd, látni akartam, mit szólsz ehhez az egészhez.
Kovács Kriszta: Kanapérés
Na jó, nem mindent, a bugyit a kínaiba vette. A fotel párnája mögötti résbe nyúl. Ott van. Még szerdán rejtette el, amikor megvette. Ujjbegyével megérinti a fehérneműt. Semmi puhaság, durva anyag, érzi a tűzpiros csipke töredezett keménységét.
Horváth Tamás: Macskatemetés
Elcsigázva fekszem le az ágyra, majd egyre növekvő düh tör utat bennem, amikor eszembe jut a veszekedésünk apámmal. Megint azzal jött, hogy mikor fogok végre dolgozni. Tényleg egy ablaktalan irodában kell ülnöm egész nap ahhoz, hogy az ő elismerését kivívjam?
Mile Judit: Álomesküvő
Öreg és törékeny lett. Csak én tudom, milyen szép és erős belül. Ellenállhatatlan erő vonz hozzá. Mögé állok, megérintem a karját, de ő meg sem érzi, ölelésre nyújtja a fiam felé.
Nemes Adél: Pech
Jött a Gyulabá a fos szövegével, hogy nekem ezt dobta a gép, de majd ők segítenek, lépjek túl rajta, csak akarni kell. Hát én kurvára akartam. De hiába, ha ennyire kilógok közülük. Mindig belemászok valamibe, mindig rosszat szólok.
Havasi Mária: Csók
Boldogan gondol arra a pillanatra, amikor Peti megjelenik majd a kapuban. Mindössze két nap, de Kati tolná a vánszorgó időt.
Lévay Luca Sára: Játék vagy gyilkosság?
Nézünk egymásra meredten, ők értetlenül, én magamban vívódva, holott tudom, innen már nincs menekvés.
Csúcs Krisztina: Madárka
Tiszta mázli, hogy a hallása már nem a régi, mert két befőttet is levertünk a nagy igyekezetben. Igaz, mindkettőn elsárgult már a cédula – Őszibarack 1952 –, de azért bűntudatom volt.