novella

Csúcs Krisztina: Trófea

Amikor az asszonnyal voltunk pár éve a kenyai szafarin, az sokkal fájintosabb volt. Ott minden all inkluzív volt, meg légkondis szoba, a pool bárba meg éjjel-nappal volt kiszolgálás. Nem is volt olcsó, de akkor muszáj volt. Előtte derült ki a Tomika, oszt kevés volt az arany karkötő a békességhez.

novella

Ságh Beáta: A veszett kiskutya

– Kolos, az ég szerelmére, már miért mennél világgá? Van családod, szép szobád! – Tamás minden tagjában ólmos fáradtságot érez. Nem akarja folytatni ezt a beszélgetést. Ki akar menni a szobából, le akar ülni a foteljébe a könyvével és kétujjnyi whiskeyvel.

novella

Landor Alexandra: A váza

Éva néni vélhetően nem olvas mást a bulváron kívül, és az információt sem a leghitelesebb forrásokból szerzi. Így nem sokat tud a Lisszaboni Szerződés, a családon belüli erőszak, a transzgenerációs minták, az áldozatszerep fogalmáról, vagy csak úgy általánosságban a nők helyzetéről ma Magyarországon.

novella

Mile Judit: A betegjogi képviselő

Terheltanyu alig várja, hogy véleményt nyilvánítson a látottakról – és az egész életéről –, hogy itt azért vannak rendes nővérek is, neki mindig segítenek, mert ő egyedül van, régóta nincs anyja, férje, de huszonnégy évesen a hatodik babával terhes.

novella

Balogh-Kunst Nóra: Szégyen

Verekedés, ittas munkavégzés, felettessel szembeni agresszió, az ilyenért mást egyből kiraktak volna az utcára, az tuti, ezt fröcsögte neki a Sárosi. Másnak a lába nem érte volna a földet, ilyen undorító módon viselkedni, ha lenne más a helyére, takarodhatna.

novella

Tatai Lajos: Florance

A partiban Bruckner bácsi maga elé meredt, tenyerében szorította a lapokat. Amióta a feleségét elütötték a zebrán, nincs miért hazasietnie. A lámpát ritkán kapcsolja fel, lecsap naponta két-három molylepkét és elindul ide, a klubba.

novella

G. B. Schwartz: Az év dolgozója

Soha nem álmodott, vagy legalábbis nem emlékezett semmire. De most felébredt egy álomra. Egy kisfiú meztelen, poros lábszárát látta, odakötözve egy székhez. A régi ebédlőjük piros székét ismerte fel benne. Egy óriási, fekete árnyalak állt a fiúval szemben, kezében az apja barna nadrágszíja. Az árny karja meglendült.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Egy gyerek

A második körben már nevetgélünk, rákérdezek a fiúkra, ő meg elpirul, azt mondja, nincs barátja, mással foglalkozik egyelőre. A Katának már van, egyetemista fiú, szintén teniszező, de ő nem tudja, hogy milyen hatással lenne rá egy szerelem, hátha nem koncentrálna eléggé.

novella

Szücs Dániel: Felsőlok

Meg még egy, ismételte meg Mihály gondolatban az elhangzott szavakat. Eszébe jutottak a lányok, akik az emlékeiben halvány vonásokkal ugyan, de továbbra is jelen voltak. A kutyát az ölében hordozó Dorka. A Szabadság téren zongorázó Franciska. A kosárlabdás Zita és az árnyékból előtűnő, a felhőket kontyában hordozó Magdaléna.

novella

Kelemen Ágnes: Anyám (részlet)

Kérdezgettek, neveket és történeteket akartak hallani, tudni a sok rokonnak nevezett ember hajszínét, hogy mély volt-e a hangjuk vagy magas, meséltek-e vicceket, mi volt a kedvenc ételük, és úgy egyáltalán, milyenek voltak ők, megsárgult, elmosódott, mosolytalan alakok.