Kreatív írás-tábor Umbriában, Todiban!
A vendégünk Szentesi Éva lesz. Online fellépőnk Dragomán György és Szabó T. Anna, valamint Sárközy Bence, a Libri igazgatója.
Jelentkezési határidő: május 1.
Laczik-Pintér Edit: Nehézlégzés
Most veszem csak észre, hogy a doki kifestette a várótermet, hófehér minden, még a székek is. Talán egy éve jártam itt utoljára. A képeket is lecserélte.
Králik Emese: Aki szabad
Az egyik foglalkozásra új tanár érkezett. Attiláról az első hír egy Seattle-ből küldött képeslap volt. Azt írta, hogy reméli, a lány boldog lesz, és vigyázzon magára Magyarországon. Évekbe telt, mire Rita orrából elillant a férfi dezodorjának az illata. Mire végre nem tört rá a sírás, ha a villamoson megérezte valakin a fekete Rexonát.
Tóth-Hencz Edit: Használtautóponthu
Egy lakótelep parkolójában vártunk, a tízemeletes házak látványa összenyomott, a légzésem nehezedett, miközben azt pörgettem a fejemben, hogy Lajos miként fog megtalálni. Vártam, mert nem láttam értelmét a menekülésnek
Donázy Ágnes: Nélküled
Leszállok a villamosról a Haller téren, és besétálok a szívklinika kapuján. A portás unottan nézi a tévét, nem foglalkozik vele, hogy a látogatási idő végére érek oda. A páternoszter zakatol, mint a minisztériumban, az első munkahelyeden.
Stájn Emma: Kockázatok és mellékhatások
A seftelni vágyóknak sem volt vonzó a kilométer hosszan belátható, gyér növényzetű határszakasz; a legkapósabb termékek, azaz az Amo szappanok és a Postinor tabletták a faluszomszéd asszonyok által értek célba a túloldalon olyan játszi könnyedséggel, hogy furfangjuk bármelyik hollywoodi forgatókönyvíró dicséretére vált volna.
Bíró Adrienn: Zserbó
A gondolatra, hogy Rékát be kell mutatni az anyjának, valamiért összeszorult a gyomra. Rékát tökéletesnek látta és félt attól, hogy az anyja majd talál benne is valami hibát. A buszon is ezen gondolkodott, szinte egész úton szótlan volt.
Bali Anikó: Születésnapomra
Élesen emlékszem a forradalom előtti augusztusi napra, péntek volt. Ott ültem a kávézóban, izgatottan vártam, hogy megérkezzen.
Lukács Edit: Emlékkönyv
Társbérlet, albérlet, anyós – az együttélés rémálma lehetett ez Anyámnak, aki szerette a tisztaságot, rendet és átláthatóságot. Igyekezett a maga módján alkalmazkodni, hiszen tudta, hogy van ennél sokkal rémesebb élethelyzet nem is kis számban országunk ötvenes, majd hatvanas éveiben.
Szalontai Erika: Nosztalgia
A nap éppen kelt fel a fák között, és amikor beléptünk a veleméri templom ajtaján, megvilágította a fal egyik megkopott részletét.
Pásztor Diána: Tréning
Mindenki szabadnak akarja látni magát. Ha van pénz, könnyű a megoldás, szórakozhatnak, pihenhetnek, utazhatnak, vagy amit akarnak, nincs is igazából szükség arra, hogy foglalkozzunk velük, nem érzik a határokat, tágasak a kifutók.
Csákvári Lili: Eső, víz
Anna már megint a tűzhelyre feltett lábast nézte. Az a szokásos régi, piros zománcozott lábas volt, belül viharfelhő-szerű szürkés-kékes mintával. Itt-ott kopott, a letöredezett helyeken fekete szájak tátogtak felé.
Kocsis Gergely: Ödön
Megszűnt minden élet, az emberek már nem járnak sehova, képzelje, hova jutottam: Jókait olvasok, valahogy megnyugtatnak a bekezdésnyi tájleírások, most, hogy nem utazunk sehova.
Petrasovszky: Cserepes kaktusz
Húsz perccel a délutáni műszak kezdete előtt ért be a kávézóba, ahol részmunkaidőben dolgozott az egyetem mellett. A modern és vintage stílust ötvöző helyiség láttán minden alkalommal legalább négyet kellett pislognia, hogy felfogja a reggeli újításokat, amit az üzletvezető szeretett eszközölni.
Sike Orsolya: Az évtized ötlete
Négy hónap múlva Señor Murida napbarnított arccal és gondosan ápolt prosztatával ült fel magángépére, hogy Madridban meghatottan fogadja az őt övező rajongást. Bekészítette a frakkot, a frakknadrágot, nadrágtartót, inget, zoknit hozzá, minden saját tervezés a 2003-as őszi-téli kollekcióból.
Erdődi-Juhász Ágnes: Orvosolható
A ritmusos nyikorgás most cseppet sem zavarja őket, apám kéjesen dörmögi anyám fülébe, hogy na, most aztán prímák az izmaid, Mari, nincs is ennél jobb, csak a jéghideg fröccs, meg a pörkölt nokedlivel.
Louisa Rise: Egyszer az életben
– Dehogynem! Legalább így látok világot. Utánaolvastam ám minden helynek, el is meséltem a barátnőimnek. Annak idején az én Frédimmel minden évben elmentünk szabadságra, de amióta itt hagyott, hova menjek egyedül, nyugdíjas özvegyasszony létemre? Pedig már lehetne nekünk is külföldre utazni. Még fiatal korunkban megígérte, hogy egyszer az életben elvisz Velencébe – hangja elkomorult, tekintete megállapodott egy lagúnát ábrázoló képeslapon. Pár pillanat múlva folytatta. – Az volt a nagy, közös álmunk! Már csak a temetőben, a sírjával tudok beszélgetni. Mondom is neki mindig: itt hagytál Frédi, nem álltad a szavad, sose fogom látni Velencét! Még magyarba se voltunk! Pedig milyen szép az a Budapest! Na, majd következő életünkben. Olyan áldott jó ember volt! – köténye sarkával törölte le kibuggyanó könnyeit. – Ti hogy tudtok évente többször is elutazni nyaralni? Elengednek a munkahelyetekről? – váltott témát hirtelen.
Fehér Kata: Klíma
Lassan megérkeztem a testembe, az ágyamba, éreztem a fejem alatt a párnámat, és a férjem közelségét. Szorosan mellettem feküdt és ütemesen szuszogott, egyenesen a homlokom felé.
Pompéry Judit: Kézcsók
A férfi utolsóként érkezett, Zsuzsa engedte be. Félénk öröme egy másodperc alatt lelohadt és mérhetetlenül dühbe gurult, mert semmi „kézcsókom”: Karcsi érkezéskor az ajtóban, akárcsak egy gyereket, letegezte, majd egész este tudomást sem vett róla.
Koskovics Éva: Világörökség
A világvégi hangulat biztos abból is jön, hogy elhagysz egy várost, jössz ezen a tökéletes aszfaltúton, és nincs semmi, de semmi forgalom, legfeljebb egy-egy biciklis.
