Kreatív írás-tábor Umbriában, Todiban!
A vendégünk Szentesi Éva lesz. Online fellépőnk a Dragomán György és Szabó T. Anna, valamint Sárközy Bence, a Libri igazgatója.
Jelentkezési határidő: május 1.
Laczik-Pintér Edit: A csomag
Móni volt az esküvői tanúja. Mindent megbeszélt vele, azt is, hogy amikor terhes lett, három hónapig nem engedte magához Andrást, mert annyira félt, hogy elveszítheti a babát. Később meg már András nem nyúlt hozzá, nehogy kárt tegyen a kicsiben.
Sas Gabriella: Szeretet-telefon
Azt mondta, ő a nyugdíj és a sok hülyeség miatt mérges az újságokban. A kiabálást ő kezdte, azt mondta ez nem volt elég és a kanapé párnáját is püfölte. Viccesen nézett ki a csinos ruhájában, az össze-vissza álló ősz hajával, mégsem volt kedvem nevetni.
Felhő Café Portrék – Stájn Emmával beszélget Kocsis Gergely
Mózes Zsófi: Elmondom hát mindenkinek
Louisa Rise: Holtomiglan
Szörnyen izgatott vagyok! A ház ura, szokásához híven, a csukott szemhéja mögül nézi elmélyült álmában a tévét. Lábujjhegyen felviszem az emeletre a nagy bőröndömet, a gardrób szobában nagyjából be is pakolok.
Bali Anikó: Kuszmák és szenderek
Akkoriban az életemet az esős és a száraz évszakok ritmusa határozta meg, ahogy mindenkiét a távoli, pusztában felejtett falunkban, ahol Vajákos nagyanyával éltem.
Borbély Eliza: Costa Rica
Hlavay Richárd: Montoro – részlet
– Jól vagy? – kérdezte és egy pillanatra megállt a férje mellett, a vállára tette a kezét és várt. Tamás bólintott, de fel sem nézett. Mindketten tudták, hogy nem. Mit jelent jól lenni? – morfondírozott magában. Az éjszakai tenger jutott eszébe, Korculán, ahogyan komótosan, egészen észrevétlenül hullámzott, ahogy az alvó ember lélegzik, mérhetetlenül puha, és átható volt a csend, hogy féltek megszólalni is.
Fehér Dalma: Az az igazi, első
Pislákol a neon a plafonon. Pontosan két másodpercenként villan egyet. Azon gondolkodom, hogy ez mégis hogy lehet, a neon nem tud számolni. Mereven nézem a műtőben a lámpát, mint akit megbabonáztak, miközben értő kezek kikötözik a két lábam a kopott fehér vasszék kengyeléhez.
Mármarosi András: Szabadságvágy
Lassan vánszorgott az idő, mintha mindene fájna. Kira alig várta, hogy vége legyen a délelőtti meetingeknek. Mikor dél körül megszólalt a csengő, rögtön érezte, hogy megéhezett. Odament a bejárati ajtóhoz, és megnyomta gombot. A falból kisiklott egy króm-acél panel, benne a megrendelt étellel. Marokkói citromos csirke. Finom volt, a fahéj, a mazsola és citrom íze keveredett a petrezselyemmel, de valahogy mégsem tudta most jobb kedvre deríteni. Mert ezt egy mediterrán teraszon szerette volna elfogyasztani, a tengerre néző kilátással – mérgelődött magában.
Támba Réka: A törökországi babysitter
Megérkezem Balıkesirbe, de Osmannak se híre, se hamva. Elaludt, és az autója is nehezen indult. Igen, igen, értem én, de közben nagyon bízom benne, hogy hamarosan megérkezik, mert kopog a szemem az éhségtől.
Bali Anikó: Név nélküli regisztráció
Valahová el kellene végre mennem. Talán egy olyan helyre, ahol csupa kisbetűvel írják a nevem. Nem mintha itt különösen nagybetűs volnék, de ott, senkinek sem számítana, ki vagyok. Először csak a kezdőbetűimet veszteném el, aztán a vezetéknevemet törölnék a köztudatból, végül azt is elfelejtenék, hogy valaha volt nevem. Valahová el kellene végre mennem. Talán egy […]
Molnár Sára: Napfogyatkozás
Elővett egy darab kenyeret, szalonnát, meg egy nagy bicskát. Kipattintotta a bicska pengéjét, és falni kezdett. Anna az ablak felé fordult, nem akarta látni, milyen mohón eszik. A késre pláne nem nézett. Át kellene menni egy másik fülkébe, de ott sincs senki.
Ochtinszky Judit: Zeusz fia – részlet
A félelem és rettegés illatán kívül továbbra sem volt más, valami, ami egyértelmű, amiből olvashattam volna, ki ő, és miért rohant egyedül az üres utcán. Nem bírtam másra gondolni, csak hogy mennyire szeretnék belehajolni a hajába és végigsimítani egyenként minden hajszálát, szeretném végigtapogatni a vöröses pöttyöket a vállán.
Major Petra: Utazók
Kapkodnia kellett a levegőt a nagy futás után, de földöntúli boldogság járta át, hogy sikerült elcsípnie egy keveset a mágikus percből, és részese lehet a varázslatnak. Ő is pörögni kezdett, köntösét, mint egy szuperhős-köpenyt röptette a hideg, decemberi szél
Krisztina Magda: Megadni magamat
Útközben megfogtad a kezem, és én remegni kezdtem, alig volt erőm, hogy egyik lábamat a másik elé tegyem, aztán megcsókoltál, és beléd kellett kapaszkodjak, úgy csókoltalak vissza.
Fehér Kata: A focilabda
Laura kezében megállt a kanál, szemei kikerekedtek, elvörösödött, egy pillanatig nem mozdult, talán levegőt se vett, csak bámulta a mindig vízízű menzai levesét. A barátnői értetlenül néztek hol rá, hol egymásra.
Kecskés-Bencsik Ildikó: Bádogember (a szerző előadásában)
Fehér Szilvia: A cseresznyefa
Egyszer anyu megvert. Az új hálóingben voltam, és Zsuzsi kiszakította. Azonnal levetettem, összegyűrtem apró rongylabdává, és lenyomtam a szennyestartó aljára, anyu észre ne vegye. Mindig hétvégén mosott, és addig még ki akartam találni valamit.
