novella

Sótonyi Gábor: Tivadar

Szűk volt a lift, és az erkély is, ami a lakásba vezetett. Egy pillanatra látták a fejük felett a sápadt, szürke holdat a csillagtalan égen gomolygó felhők között. Szűk volt az előszoba is, ahol a kabátjaikat letették, és egyetlen szó nélkül, vadul csókolózni kezdtek.

novella

Louisa Rise: Hátraarc

Hajnalban a vámnál kiszúrnak. Hova megyek? Kihez? Miért? Mióta van kishatárátlépőm? Állandó lakhely? – csapódnak egymásután a fejemhez a kérdések. Pörög az agyam, mikor, mit és hogyan válaszoljak? Milyen pózban, milyen arckifejezéssel?

A hónap szerkesztői disztópia regényrészlet

Havas Juli: A doktornő meséje – 3. rész

A has bőrére barna szőnyeg terül. Jódos fertőtlenítő. Az altatógép felől egyenletes pittyegés hallatszik. Az altatós doktornő félig hunyt szemmel dől hátra a széken. Az altatósnővér a kis kerekesasztal fölé hajol, fecskendőket, ampullákat rendezget. Pompás gléda – egyenesedik ki és válla felett hátranéz a doktornőre. – Kicserélem az infúziós pumpát.

pszichothriller regényrészlet

Lőrincz Éva: Vakító napfény – regényrészlet

Annak idején Londonban Bernie egyszer kiküldte egy bevándorlók lakta környékre riportot készíteni. Ott találkozott először a Balkánról származó emberekkel, horvátokkal, szerbekkel, bosnyákokkal, akik Jugoszlávia szétesése után menekültek Angliába. És persze ott ivott először törökösen főzött kávét is, amit azonnal megszeretett.

A hónap szerkesztői novella

Brenner Géza: Szomszédok

Azon a délutánon, nem sokkal azután, hogy hazajött, egyből elkezdte az üvöltözést. Hamarosan tárgyak repkedtek majd női sikoltás és csönd. Meghűlt bennem a vér. Nem sokkal utána kétségbeesett kopogtatás a kertkapumon. Kirohantam, ott állt a nő, zihálva, agyba -főbe verve, karján a legkisebb gyerekkel, mellette a két nagyobb.

A hónap szerkesztői regényrészlet

Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap – 5. rész

Néhány nappal később a Latin híd melletti park sűrű lombú fái alatt sétáltunk Medával. Ő egy égszínkék ruhában, nyakában a piros gyöngysorral, amelyen néha megcsillant a napfény, én egy világos zakóban. Hajának illata és a csókja íze volt, amit addig ismertem belőle, és mindaz a kevés, amit a röpke néhány órányi találkozás alatt megtudhat az ember. Mindez egy cseppet sem elégített ki, ahogy az a korábbi forró álom sem, mert mohón mindent tudni akartam.

novella

Marton-Ady Edina: Bögre

Hideg van a hídon, a szél lobogtatja a karácsonyra kapott muszlinkendőt a nyakában. Igazán nem ezt kellett volna felvennie, mínusz tíz fokban, miért pont ezt kapta le a fogasról, futtában, miért nem a puha mohert, persze olyan mindegy már ez is.

novella

Nagy Kriszta: Szavak

Már nincs tű. Valami műanyag vacak van helyette. A többiek feladták. Feladtak. Óvatosan próbálom behúzni a kezemet a paplan alá. Nem sikerül. Megszán és betakarja. Nem mosolyog, de az arca már nem olyan merev. Talán az enyém sem.

novella

Fehér Szilvia: Hajnali részegség

Tibor volt a család marketingese, ahogy divatosan mondták. Ő vette fel a kapcsolatot keleti országokkal, ő szervezte a borok kivitelét, és ő nevezte be a legjobbakat a borversenyre. Rákészült a kettőezer-tizenkilencesre is, már a címkéket is megterveztette: egy helyi festőművésszel az apja kis házát rajzoltatta meg, háttérben a ködös tokaji szőlőtáblával meg a több száz fagyűző mécsessel.

A hónap szerkesztői dráma

Brenner Géza: Még, hogy Godot! – avagy műanyagból, ma (színmű két részben)

Én néha kértem, hogy tegyen csodát, hogy láthassam. Ekkor azt kérdezte, hogy attól jobban szeretném-e, ha megduplázná otthon a halak és kenyerek számát. Mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy akkor jobban hinnék-e? Mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, hogy akkor hagyjam ezekkel békén és, hogy ő nem mutatványos vagy bűvész.