Felizzott a világháló a hírre, a Nagy Művész újabb fantasztikus performanszra készül. Évezredek tapasztalatának ellentmondva bemutatja, igenis megtalálható a tű a szénakazalban. Ezzel rögtön magasra tette a lécet, Párizs legelegánsabb bemutatóhelyén, a divathetek, drágakő ékszerek és millióeurós műtárgyak világában, a Tokyo Palotában lesz az akció. A sokat látott kurátor izgalmában majd bepisilt, egyik lábáról a másikra állt, elegáns magassarkújának teherbíró képességét erősen próbára téve várta a Nagy Művészt a Palota előcsarnokában. A megbeszélt időpontban egy magas, széles vállú, klasszikus görög szobrokat idéző arcélű, hullámos barna hajával mesterien bánó férfit dobott ki a forgóajtó. A helyszín eldőlt. Majd az időpont is. A lehetséges közönség nagysága és a fine dining büfé elhelyezése se okozott vitát. A kurátor kisasszony, akinek mindig is a profi kötözködés és a költségek leszorítása volt a feladata, szégyenkezve próbálkozott újabb nehézségek felsorolásával, amit a Nagy Művész egy csábos mosollyal és meggyőző mély baritonjával söpört le a témák asztaláról, a szénát ő biztosítja, és a tűt is. Ezután már gyorsan született a megállapodás, a jegyeket a legtöbbet ígérő 75 néző kapja, ennél többet nem enged a hely eleganciája. Még aznap felröppent ez a hír, beindultak a fogadóirodák is a clear és a dark weben egyaránt. A jegyárak pedig kezdtek a három, majd a négynullás magasságokba emelkedni.
Világszerte feléledtek a stakeholder csoportok. A Tűgyártók Nemzetközi Szövetsége messzemenően támogatta az eseményt, az ő tűik minden esetben a legjobb minőségben fellelhetőek és a szükséges helyen bevethetőek, írták nyilatkozatukban. Ellenben a Szénatermelők Világszövetsége, a minőség felől közelítve, kételkedett a kimenetelben. A konteóhívők még nem álltak készen a világméretű összefogásra, de netes oldalaikon egyre közelítették álláspontjukat, miszerint a tű csak a mélyállam közreműködésével tűnhet el megtalálhatatlanul. Bekapcsolódtak a celebek nemzetközi egyesületei is, amiket az elismerten nagyságrenddel több lájkot magukénak tudható koreaiak uraltak. Meglepetésre, a legnépszerűbb és női véleményvezér napokig hergelte 15 millió követőjét a gyűjtésre, hadd vegyen részt őket képviselve az eseményen. Az összegyűlt jelentős összeg nagyot dobott a jegyárakon, ötnullás magasságokba emelve azokat. A maradék pénzt állatmenhelyek között osztotta szét.
Fenti fejlemények sok fejtörést okoztak a Nagy Művésznek, feladja-e álláspontját és fogadjon maga ellen is, vagy elégedjen meg a jegyárakból jövő jelentős bevétellel, hogyan járhatna jobban. De végül inkább néhány óvintézkedéssel gondolta biztosítani a kívánt eredményt. A szupervékony mágneslapokkal bélelt kesztyű használata már régen tervbe volt véve, de gondolkodott egy távolról vezérelhető elektromágneses lapon is, amit csomagolópapírnak álcázva a szénahalom alá lehetne tenni, ez segíthetne egy bizonyos, csak általa ismert sávban tartani és aztán megtalálni a tűt.
Ez alatt a kurátor kisasszony döntésre jutott, ki legyen az az elismerten neutrális személy, aki kvázi bíróként végig követné az eseményt a helyszínen, és megállapítaná a végső eredményt. A Mesterre esett a választása.
A megbeszélt időben megérkezett a legzsírosabb svájci legelőről gyűjtött szénabála, friss és intenzív virág és gyógynövény illattal árasztva el a Palotát. A tű is, amit meg egy kis arany lakattal lezárt üvegdobozban hoztak, arany foka és gyémánt berakása azonban némi csalódást okozott a kurátor kisasszonynak, ami csak azután enyhült, hogy a Nagy Művész az íróasztalán, alaposan és többször is, elölről, hátulról, majd még oldalról is megköszönte neki rugalmas hozzáállását, miközben a dobozkát végig a kezében tarthatta. Ő eredetileg olyan tűben gondolkodott, amivel könnyes szemmel varrta vissza a legutóbbi profi kötözködése után a Nagy Művész közreműködésével leszakadt gombjait.
Az esemény napján Párizs és a világháló is napfénybe öltözött. A feltüzelt nézők a helyszínen, de végül a közvetítés jogát az utolsó pillanatban kiharcoló csatornák előtt ülők a Föld minden pontján izgatottan várták a délután kétórai kezdést. A Mester, aki az előző napokban még Umbriában gájdolt, majd a pesti kiadójánál egyeztetett két újabb könyvéről, az utolsó pillanatban, némi kelet-európai szkepszissel arcán viharzott be a Palotába. Igen elfoglalt, tekintélyes, jó kiállású, megbízható férfi képét mutatta.
A Nagy Művész kis halmokat csípett ki a négy méter széles alapra felhalmozott majd három méter magas szénahalomból. A feladat lehetetlennek látszott, és az első pár órában még fent tudta tartani a figyelmet. A kis halmok kicsípése alkalmával kisebb performanszt adott elő, letérdelt, mintha lányt kérne meg, tánclépésekkel közelített, még jóga fejenállást is bemutatott, de aztán fáradt, és a közönség figyelme is lankadásnak indult. A kis halmokat golyókká formálta és a feje fölött a közönség közé dobta, de egyre többször hallott panaszos felkiáltást a figyelmetlen publikum részéről. A jelenlévők valamennyien különböző stratégiai megoldásokban kezdtek gondolkodni a véget illetően. A beavatkozásokra mindenki a sötétedés pillanatát találta a legalkalmasabbnak. A Mester érzékelte a növekvő feszültséget, nem hiába, 86 milliárd idegsejtjét eddig is jól tudta feladatai szolgálatába állítani, ezért a világítást szabályozó platform irányába próbált feltűnés nélkül elmozdulni. A kurátor kisasszony egyre fogyó türelme a maradék széna gyors összekapkodásának tervét hozta elő. A Nagy Művészben a kételkedés erősödött, vajon a kezdéskor a Mester ténylegesen beejtette a tűt a szénakazalba?
A naplemente pillanata mozgásba hozta az eseményeket. A kurátor kisasszony tigrisugrással vetette magát a szénára és markolta össze azt a hirtelen bekövetkezett félhomályban. Mire a Mester kiigazodott a világítás bekapcsolásának bonyolult szerkezetén, már az első sorokból akcióba lendült nézők is visszahuppantak a helyükre. A Nagy Művész riadtan konstatálta, az aranyfokú tű a gyémánt berakásokkal nincs a csomagolópapíron, ellenben az tele van egyszerű varrótűkkel.
A világ megnyugodott, ugyanis a döntő többség a csalásra fogadott.
Fotó: Pixabay, kép forrása: Pexels