a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Szeretem az illatod, suttogja pimaszul, én meg csüngök minden szaván, és a világ legszexibb dögének képzelem magam. Egy pillanatra elhiszem, hogy miénk a világ és, hogy ennél romantikusabb dolog soha még egyszer nem történhet velem.
A romantikus elgondolást, miszerint a nejem szerelemből vette fel a vezetéknevemet, attól a naptól fogva badarságnak tartottam, hogy rajtakaptam egy kétes hírű aranyifjúval entyem-pentyemezni egy ascoti krikett meccsen.
A Péterfy Akadémia regénykarbantartó csoportjának hallgatói beszélgetnek írásról, ihletről, munkakedvről és önfegyelemről. A résztvevők: Zakar Veronika, Lukács Edit, Vályi-Nagy Erika, Kocsis Gergely, Sáringer Attila, Bak Zsófia.
Megragadta a meggyfa mélyen bordázott törzsét, egy alsó lombba kapaszkodva felhúzta magát, és egy pillanattal később már kényelmesen elhelyezkedett egy vaskosabb ágon. Johnny ügyetlenül követte, és mikor felért, a lány mellé telepedett. A fa tetejéről látni lehetett a távolban húzódó hegyek cukorsüvegszerű csúcsait.
A tésztát már megint bambára főzted…
Ezt a szószt, most elnagylányoskodtad…
Ilyen kuplerájban nem lehet főzni… – ha csak egy párat akart említeni a véget nem érő, Géza szerint segítő szándékú lábjegyzetek közül.