A hónap szerkesztői novella

Louisa Rise: Egyszer az életben

– Dehogynem! Legalább így látok világot. Utánaolvastam ám minden helynek, el is meséltem a barátnőimnek. Annak idején az én Frédimmel minden évben elmentünk szabadságra, de amióta itt hagyott, hova menjek egyedül, nyugdíjas özvegyasszony létemre? Pedig már lehetne nekünk is külföldre utazni. Még fiatal korunkban megígérte, hogy egyszer az életben elvisz Velencébe – hangja elkomorult, tekintete megállapodott egy lagúnát ábrázoló képeslapon. Pár pillanat múlva folytatta. – Az volt a nagy, közös álmunk! Már csak a temetőben, a sírjával tudok beszélgetni. Mondom is neki mindig: itt hagytál Frédi, nem álltad a szavad, sose fogom látni Velencét! Még magyarba se voltunk! Pedig milyen szép az a Budapest! Na, majd következő életünkben. Olyan áldott jó ember volt! – köténye sarkával törölte le kibuggyanó könnyeit. – Ti hogy tudtok évente többször is elutazni nyaralni? Elengednek a munkahelyetekről? – váltott témát hirtelen.

A hónap szerkesztői novella

Erdődi-Juhász Ágnes: Krumplicukor

Elvette a rönkről a poharakat, aztán a kezembe nyomta az egyiket. Nagyokat pislogtam, mert eddig mindig azt mondta, a bor nem való gyereknek. Valami olyasmit dünnyögött, hogy sokat nőttem a nyáron, meg észre sem vette, micsoda nagylány vagyok; de erre nem nagyon figyeltem, a buborékokat néztem, ahogy hozzátapadnak a pohár falához.

A hónap szerkesztői novella

Kiss Dorottya Éva: Halaszthatatlan

Ebédidő volt és a futár még nem érkezett meg kedvenc Sushi-jaival. Két hete nyitott a Covid utáni ország és alig várta, hogy a Japánban megélt elmúlt pár évét nosztalgikusan megünnepelje. No meg családfő és büszke apa lévén a fiát, Benedeket, aki két hete újra bejárt a négytannyelvű gimnáziumba; a közeledő sikeres érettségivel és a felvételivel ő is támogatásra szorult.

A hónap szerkesztői novella

Pompéry Judit: Leánykérés

és életvidám docensnőnek a magyar diákcsoport jelentette a régen várt alkalmat, hogy kirúghasson a hámból. Az unalmas világvégi szemináriumi órák után naponta bevillamosoztak a központba, ahol a szocreál közepén, a sétáló utcában található egyetlen szálloda bárjában múlatták az időt.

A hónap szerkesztői novella

Pompéry Judit:Villamoson

Mohammad állást változtatott. A szír barátok tippje alapján csomagfutár az AMAZON váltakozó alvállalkozóinál, ahol teljes munkaidőben hivatalosan bejelentették. Elvállalt emellé egy szintén bejelentett másodállást árucsomagolóként az AMAZON-nál havi 450 euróért: végre nem szorul állami támogatásra és adózott jövedelme a hatóságok szemében is elegendő egy család fenntartásához.

A hónap szerkesztői novella

Ochtinszky Judit: A kutya

Teljesen hülye vagyok, mit keresek itt két gyerekkel és egy vadidegen kezelhetetlen kutyával, hogy fogom hazavinni, és mi lesz, ha nem sikerül, mit fog szólni Rozi gondolatfolyammal a fejemben a lehető legnyugodtabban mondtam Rozinak, hogy ne féljen nem lesz semmi baj, simán hazavisszük.

A hónap szerkesztői novella

Ságh Beáta: Killing Me Softly

– Norbi! Hallod? Álljunk már meg! Szólj már! – Csenge két tenyerével az ablaküvegre tapadt, arcára barázdákat rajzolt a kétségbeesés. Norbi látszólag nyugodtan fogta a kormányt, de kezén a bütykök egyszer csak kifehéredtek. Rebi előrehajolt, és a fejtámlák közül felváltva bámulta a tarka forgatagot, és legjobb barátait az első ülésen.

A hónap szerkesztői novella

Greczula Beáta: Árnyalt foltok

Szombaton hatkor egy üveg borral a kezében Gyula becsenget a felette lévő lakásba.  Egy otthonos fészek és egy macska fogadja. A férfi lábát kaparófának gondolhatja, mert üdvözlésképpen a farmernadrágjába mélyeszti elülső karmait, míg a hátsó lábával elrugaszkodik, hogy minél közelebbről vizsgálhassa meg az ismeretlen férfit, aki nem igazán élvezi ezt a köszöntést.