trauma/írás

Tatai Dorka: Mit tennél meg, ha…?

– Tudod, ismerek jó pár olyan házaspárt, akik között erős szövetség van – és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, össze is kulcsolta a kezét –, de a szex már nem működik. Így mindkettő kikacsintgat. Csakis egyéjszakás kalandok, semmi több.

trauma/írás

Bella Todi: Látszatbéke

Párszor már nekifutottam, hogy békésen rendezzük a dolgokat. Kértem, hogy menjünk el mediátorhoz, de mereven elzárkózott, és minden beszélgetésünk, ami az osztozkodásról szólt, óriási veszekedésbe torkollott. Ilyenkor mindig a fejemhez vágja, hogy én mentem el, hogy szét akarom verni mindazt, amit eddig felépítettünk és különben is, miattam van az egész, meg a kurva önismereti csoport miatt.

trauma/írás

Istók Vera: Síeltem

Elmentünk a táborba, meleg volt a szálláson, velem annyit foglalkoztak, hogy megmutatták, mi az a hóeke, aztán mehettem síelni magam. Mentem, mondták, ott a fekete pálya, az való kezdőknek, viccelődni akartak, én meg nem tudtam, ez mit jelent. Odamentem, mély szakadék, elindultam, kiabáltam szlovákul, hogy pozor, veszély, merthogy nem tudok síelni és párhuzamos léccel száguldoztam, ha úgy éreztem, nagyon felgyorsultam, akkor valami hóeke jellegű megoldással eldőltem.

trauma/írás

Mózes Zsófi: Terápia

Gyöngyi egy pillanatra kimegy, matat valamit, majd egy szakadt papírzacskóval az ölében tér vissza. A szoba közepére áll és ahogy kiborítja a zacskó tartalmát, a fényes parkettán szanaszét gurul a sok kopott, itt-ott koszos plüssfigura. Válasszunk egyet emlékbe, biztat Gyöngyi, én pedig elveszem azt a színes kis tehenet, ami hozzám legközelebb gurult.

trauma/írás

Csákvári Lili: Abortusz?

A Népegészségügyi Hivatal nem  is lehetne ocsmányabb és elrettentőbb hely. Itt van az a bizonyos Családvédelmi Szolgálat. Rémes gyerekkori hangulatokat idéz fel a külcsín és a belső is, valószínűleg a szocializmus óta nem nyúltak az épülethez.

trauma/írás

Birovits Zsuzsanna: Aranyruha

Az eddig királyfiként ismert férjem állatbőrbe bújt. Ez lett a valódi alakja. Talán mindig is ez volt. Én láttam csak királyfinak. Félelmetes lángcsóvák törnek fel lelkem eddig békésen szunnyadó vulkánjából.

trauma/írás

Csákvári Lili: Kötelek

R.-nek már péntek éjjel elmondom, ugye nem lehetséges, hogy terhes vagyok, mert nem jön meg egy hete, és ilyen még sosem volt. Nem élvezett el, főleg nem belém, hisz nem is volt rendes erekciója. Kint állunk a szórakozóhely udvarán.

trauma/írás

Groszman Anna: Évnyitó

– Jó, a répa megpucolva, zeller felvágva, leves fő. Persze gyorsabban ment volna, ha segítene valaki, de ezt is egyedül kell csinálnom. Megzabálni bezzeg nem egyedül fogom! Hallod, te részeg disznó, rólad beszélek! De hogy is hallanád, amikor egész nap fel sem emeled a valagad a tévé elől. Mindent én csinálok, és ha nem ízlik, még a verést is én kapom.

trauma/írás

Angyalházi Vera: Kulcscsomó

Az ötvenes éveiben járó sebész a szomszédunk volt. A harmadik emeleten lakott mellettünk néhány ajtónyira a feleségével Borika nénivel már hosszú évek óta. Mindig őt kerestük meg, ha valamilyen kissebb sérülésünk volt tesómmal gyerekkorunkban.

trauma/írás

Török Bori: Még mindig nem a vége

Nagyon szerettem volna meghalni, hogy reggel ne kelljen felébredni és rájönni, hogy ez az egész tényleg megtörtént, de a halál, csak úgy, mint az álom, távol maradt, így nem lett volna miből felébredni. Helyette megállíthatatlan folyamként ömlöttek a könnyeim még akkor is, mikor te már rég aludtál, és még akkor is, mikor reggel fél hétkor megszólalt az ébresztőd, felkeltél, kimentél megmosdani és reggelizni.