Boyai F. Karla: A paradicsomos káposzta
Mihály soha, soha nem ivott. Nem is dohányzott. Sárgultak az irigységtől a gyárban, amikor Mihály megvárta a műszak végén, és elvitte a cukrászdába a főtéren.
Month: November 2022
Finta Csilla: Mint a hegymászás
Néha tényleg elfogadtam azt, ami kettőnk között volt, és meggyőztem magam, hogy ez is jobb, mint a semmi. Utáltam minden nőt, akivel hegyet mászott, mégis meg akartam őket ismerni, egyszer azt kívántam, hogy legyen boldog nélkülem, máskor pedig, hogy szenvedjen a hiányomtól.
Pásztor Andrea: Semmit se bánok
A Semmit se bánok című előadás bemutatója 2019-ben volt a Rózsavölgyi Szalonban. 2022. februárjától viszont a Pinceszínházban tekinthetik meg az érdeklődők a Székely Csaba által írt, Sztarenki Pál által színpadra rendezett drámát.
Bíró Adrienn: A csajom
Fogalmam sem volt róla, hol lehet a csajom. Ó, őt nem féltettem, gondoltam, már rég olaszul diskurál egy külvárosi kocsmában valakivel.
Bankó-Erdősi Viktória: Pillangó/kés
Robi nem szereti a cigit, és az italt sem, sosem iszik, viszont egész nap társasági életet él, mert mindenki imádja. Úgy nevet, hogy mind az öt kollégiumi szinten lehet hallani.
Kozma Lilla Rita: “Téged jobban szeretnek körülöttünk akárhányan”
Szöllősi írói tehetsége abban mutatkozik meg leginkább, hogy érzékletes pontossággal beszél azokról az érzésekről, amikről mi még nem tudunk megfogalmazni, és lehet, hogy nem is leszünk rá képesek soha: a halállal való szembenézésről, reménytelennek tűnő helyzetekről.
Romsics-Fodor Lili Hanna: Szétszórva
Kétségbeesetten vágyott az emberi kapcsolatokra, és hihetetlen félelmet érzett olyankor, mikor Anna felszívódott.
Székely Nagy György: A Pitli
Sosem jelentett jót, amikor Józsi két telefonpóznát helyezett az asztal szélére a valamit hiányoló vendég elé, amiről később többen eskü alatt vallották: a karjai voltak.
Molnár Sára: Bátorságpróba
Moszat odajön, megkönnyebbülten vigyorog, fúj, de büdös vagy, mondja, de a bátorságpróba nem sikerült, ki kell találnunk valami újat.
Szénási Krisztina: Zsiráfnyelv
Gyere ide, anyukám! A kis szomszédasszonyod meg akarja nézni, jól vagy-e! Aggódik! – röhögött. – Na, gyere már, ne kéresd magad!
Szücs Dániel: Mindig hazavár
Fülsüketítő dörrenések hallatszottak egyszerre több irányból, és a két nőnek meg kellett kapaszkodnia, hogy a földrengések közepette talpon tudjanak maradni. Budayné tudta, ez mit jelent: A nehéztüzérség áttörte a tankcsapdákat.
Hámori Márti: Üzenet
Sándorral milyen egyszerű szertartásuk volt, még menyasszonyi ruhája se volt rendes, nem volt nekik semmijük, aztán mégis, 25 évig milyen boldogan éltek…
Bujtor Izabella: Kiégtem
Fel kellene frissíteni az angolt és elkezdeni az olaszt. Erről eszembe jut az a színházi történet, amiben a közismerten nagyivó színész szilveszterkor megfogadta, hogy januártól új életet kezd.
Pál Hédi Noémi: Az utolsó tánc
A hatéves énem külsőre majdnem ugyanolyan, mint most. A változás kívülről úgysem látható. A képen egymás vállát átkarolva mosolygunk a kamerába, én épphogy csak megmozdítva az ajkaimat, neki viszont fülig ér a szája.
Bán Tamás: A karmester
A testi kontaktus olyan váratlanul érte, félő volt, hogy beleremeg a lába, és egy pillanatra kétségessé vált, hogy talpon bír-e egyáltalán maradni.
Gerendás Beáta: Bűnös vagyok!
A Mariahilferstraßén sétálva egyszer csak felötlött benne a rég elfeledett fantáziája. Milyen lehet lopni?
Nagy Kriszta Léna: Cseréljünk helyet
Bejössz velem, kérdezi remegő hangon. Bemegy vele. A sarokban áll, amíg Ági elmondja a feltűnően jóképű, fiatal orvosnak, hogy mi történt az éjjel. Hogy úgy érzi, ez most más volt, szerinte terhes, de most nem szülhet.
Pölös-Marton Zsófia: Lufik
Meg akarnak felelni a homlokzatomnak, annak udvarolnak, amit én láttatok magamból: tágas, világos rendelő, lakásnak álcázva a belvárosban, referenciák a honlapomon.
Romsics-Fodor Lili Hanna: Fekete pötty
A bal íriszében megbújó fekete pöttyöt csodáltam egy darabig, ő pedig valószínűleg nem értette, miért bámulom.