A fölösleges gyerek, olyan, mint egy vonalkód,
amit sosem húzol le.
A fölösleges gyereknek sok neve van,
de egy sem az övé.
Észre sem veszed,
ha lemarad, ha kimarad, hogy ha elfogy,
csak az dühít, amit maga után hagy,
amibe belebotlasz vagy belerúgsz,
lim-lom kacat, amit fillérekért az Amazonra dobsz.
A fölösleges gyerek elállja előled a napot,
hiába apró, az árnyéka náladnál is nagyobb.
A fölösleges gyerek csöndben marad,
míg te árvákat siratsz a fészen,
vagy lájkokat küldesz adománygyűjtőknek.
A fölösleges gyerek sohasem éhes,
mindig jut neki valami szélről kanyarintott.
A fölösleges gyerek nem kér lámpaoltás után kakaót,
nem gyanít fogtündért a függöny mögött,
kihullott tejfogát szó nélkül a szemetesbe dobja.
A fölösleges gyerek magától jön világra,
egyszer csak itt terem és itt van magának.
A fölösleges gyereknek is elered az orra vére,
van, hogy csak úgy, van, hogy nem magától,
a fölösleges gyereknek nem kenyere a panaszkodás.
Útnak ered inkább és dühében pofán csapja a napot.
A fölösleges gyerek a haszontalan dolgok császára,
nem úgy, mint a többi sutyerák,
akikkel célja van a családnak.
A fölösleges gyerek tudja,
hogy egyszer majd katona lesz,
ágakat reccsent szét a térdén,
fegyverropogásost játszik,
de hiába sebzi véresre a testét,
a fölösleges gyereknek a halála is fölösleges lesz.
A fölösleges gyerek minden bokorban apát keres,
ha lány, s míg megismeri magának a rengeteg apát,
elveszíti szépen saját magát,
idegen testté válik a teste önnön belsejében,
kiürül, kiveszik belőle a lényeg.
Nincs rajta semmi látnivaló.
Üres, mint egy rovar nélküli gyantacsepp.
A fölösleges gyerek olyan,
mint a könyvek mögé rejtett törött porcelán,
van is, de nincs is,
hiába ragasztod össze, soha nem fogod kirakni.
Vagy képzeld azt, hogy olyan,
mint az a maradék cérna, amit kihúzol a tűből,
vagy mint az a tepsi szélről lógó tészta,
amit mindjárt letépsz.
Vigyázz, a fölösleges gyerek mindig éber,
szándéka van veled, gyanútlanul közel húz magához,
míg nyakadra tekeri lassan a köldökzsinórt,
ne is öleld, mert foglyul ejt, ragadósabb, mint az enyv,
ne etesd, mert beléd eszi magát, mint a szú,
ne melengesd, mert a végén még fölenged
és foltot hagy a lelkeden,
ne hívd magadhoz, mert rád telepszik,
hátadra nő meglásd, mint a púp.
Ne félj, ne emészd magad miatta.
A fölösleges gyereket az Isten se siratja.
Fotó: Александр Логунов, kép forrása: Pexels