Színmű egy részben
Szereplők:
Vladi hetven év körüli filozófus
Esztra Vladi barátja, nyugdíjas matematikaprofesszor
Helyszín: Egy ötödik emeleti lakás nappalija. Barna kanapé az ablak alatt, bal oldalán íróasztal, rajta egy kávéfoltos csésze, tollak, papírok. A háttérben ablak, kilátással a Sas-hegyre. Az ablakpárkányon egy üres virágkaspó. A jobb oldalon egy egész falat beborító könyvespolc.
Játszódik napjainkban, egy májusi hétfő délután.
VLADI (felhúzza az orrát, beleszagol a levegőbe) Büdös van. Érzed?
ESZTRA(a kanapén ül) Nem érzek semmit.
VLADI Azt hiszem, elfáradtam. Elköltözök.
(lehuppan a kanapéra Esztra mellé)
ESZTRA Miért?
VLADI Itt nem jutok friss levegőhöz. Túl szűk a tér. Utálom a hegyeket, amiket minden nap látok. A problémáimra emlékeztetnek a méretükkel. Vízre vágyom. Hullámzásra.
(becsukja a szemét)
ESZTRA De te nem is tudsz úszni! Félsz a víztől.
VLADI Nem úszni akarok, csak valami mást.
(kinyitja a szemét, és körbemutat)
Nem ezt, ami körülvesz.
ESZTRA Mit szeretnél?
VLADI Kevésbé megszokottat. Változást. Ha tudom, elmondom.
ESZTRA Miért nem jó neked? Gyönyörű helyen laksz.A Sas-hegyre néző kilátással, két tágas és napfényes szobában. Nem kell felgyalogolnod az ötödikre, van lift a házban. Tudod te, hány lépcsőt nem kell megmásznod? A térded hálás neked ezért, hidd el! Nálam nincs lift. Pontosan negyvennyolc lépcső vezet fel a lakásomig.
VLADI De itt ronda a beépített konyhabútor.
ESZTRA Eddig odavoltál érte. Amikor megvetted a lakást, azt mondtad, imádod ezt a retró fílinget.
VLADI Elmúlt az érzés. Eljárt fölöttem az idő. Unatkozom. Menni akarok.
(feláll, és kinéz az ablakon)
ESZTRA Mit unsz?
VLADI A lakást. Az ötödik emeletet. Az alkóvot. Az alattam lakó dohányfüstjét. Nem tudok rendesen szellőztetni. A szag alattomosan bekúszik a lakásba. Bebújik a kanapé bársony szövetébe, sőt, még a virágok földjébe is. Múlt hétvégén elpusztult egy orchidea, pedig már virágzott. Este hófehér virágok díszítették, másnap reggel lehullott szirmok hevertek az ablakpárkányon. Ők sem bírták a bűzt. Inkább öngyilkosok lettek.
(odalép az asztalhoz, felemel egy koszos kávéscsészéből egy kávéfoltos kiskanalat)
Az ételeknek és az evőeszközöknek is dohányszaguk van.
ESZTRA Tényleg? Nem tűnt fel. A paprikás krumplinak paprikás krumpli illata volt, az íze is egészen a paprikás krumplira emlékeztetett ma délben. A villának sem volt semmilyen szaga.
VLADI Bűzlik minden körülöttem. A frissen mosott nyúlszőr pulóveremből is elpárolgott az öblítő.
ESZTRA Szerintem te képzelődsz! Milyen helyre vágysz?
VLADI Pont olyanra, amilyen ez. Olyanra, ahol újra azt érezhetem, hogy szeretek élni.
(hirtelen és izgatottan fordul oda Esztrához, és elővesz egy összehajtogatott papírlapot a zsebéből)
Írtam egy apróhirdetést. Felolvassam?
ESZTRA Persze. Kíváncsian hallgatom.
(mozdulatlanul mered Vladira)
VLADI (lelkesen, lassan olvasni kezd)
Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, Sas-hegyre néző kilátással.
(kérdőn néz Esztrára, és felvonja a szemöldökét, Esztra a levegőbe emeli a jobb mutatóujját, majd lassan feláll)
ESZTRA Igen. Egész jó, csak kifelejtettél belőle valamit.
VLADI Nem hinném. Mire gondolsz?
ESZTRA Azt, hogy dohányszag nélkül.
(elégedetten mosolyog, kapaszkodik a hózentrógerébe, és mint egy óvodás, kidülleszti a hasát)
VLADI Tényleg! Úgy jobb lesz. Beleírom.
(leül az asztalhoz, elővesz egy tollat, és leír a papírra még egy mondatot, majd újra olvasni kezd)
Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, Sas-hegyre néző kilátással. (megáll, lassan, szótagolva hozzáteszi) Dohányszag nélkül.
ESZTRA Egész jó. A konyhabútor végül maradhat?
VLADI Marad. Retró fílingje van. Nem?
(Esztra kinéz az ablakon, a háttérben hegyek, feléjük mutat)
ESZTRA És mi lesz a hegyekkel?
VLADI Mi lenne? Azok maradnak. Képtelenség őket eltüntetni. Nem vagyok varázsló.
ESZTRA És a vízpart?
VLADI Minek nekem az? Nem tudok úszni, és félek a mély vízben.
ESZTRA Teljesen igazad van. Menjünk?
VLADI Hova?
ESZTRA Feladni az apróhirdetést.
VLADI Nem kell mennünk sehova. Az internetre tesszük fel.
ESZTRA Jó. Akkor maradjunk.
VLADI Maradunk.
(nagyot sóhajt)
Éhes vagy? Először együnk! Üres gyomorral nem lehet tisztán gondolkodni, se fontos ügyeket intézni.
ESZTRA Jó. Ennék valamit. Pontosan négyszázhúsz perce és huszonötezer-kettőszáz másodperce ettünk utoljára.
VLADI (önelégülten mosolyog a barátjára, összedörzsöli a két tenyerét)
Maradt paprikás krumpli. Megmelegítem.
(Vladi kimegy, Esztra a színpadon marad, egyedül)
VÉGE
Fotó: Alex Nguyen, kép forrása: Pexels