Achilles vagyok, harminckét éves, alkoholista. Ha lánynak születtem volna, anyám biztosan Helénának nevez el, legalább passzolt volna a vezetéknevemhez, Szép Heléna. Mondjuk még mindig jobban jártam volna azzal is, mint egy németjuhász névvel. Amikor a kutya visszahozza az elhajított botot, akkor szokják mondani, szép Hector, szép, ügyes vagy.
A terapeutám szerint vezessek elektronikus naplót, és töltsem fel a felhőbe. Utálom ezt az agyondigitalizált világot, meg hogy papírra írni milyen környezetkárosító. A mai társadalom képtelen érzékelni, hogy milyen energiafelhasználás kell a modern technológiai eszközök életben tartásához. Lassan az igazi papírból készült notesz, és nem valami papírhatású műanyag szar meg a golyóstoll drágább, mint egy hiperszuper touchpad, ami már az én ákombákom kézírásomat is dekódolja. Na, szóval az alkoholizmusom miértjeit kereső szakembernő, tudom, hogy nincs ilyen szó, de leszarom, azt mondta, hogy írjam le az aznap történéseit, a gondolataimat és az érzéseimet. Derüljön ki, mikor és miért kezdtem el inni. Nem érti meg, hogy azért, mert éppen nincs jobb dolgom, kell a promile szint. Szerinte meg mindig van gyökérok, és ezért kell a naplózás, segít majd gyógyulni. Na, ezt megcáfolandóan, jöhet egy csavaros kifli és a napon kétszer felforrt húgymeleg Kőbányai. Ez az, ami nem változik, repkedhetnek itt akár fAItalanok által irányított ketyerék, így hívom az új MIatyánkot, a kevert az kevert marad, szirupos, gyümölcsös, és odabasz. Jaj, az idő, azt írni kell. Próbálom leolvasni a három helyen megrepedt Casio órámról az időt meg a dátumot. Reggel hét óra és tizenkét perc, 2036. július 1. Dikk, már július 1-je van. De itt, a tó közepén amúgy is olyan mindegy. Nem? De.
Achilles vagyok, harminckét éves, alkoholista. Jaj, ezt egyszer már írtam. Áthúzzam? Minek. Jól van ez így. Jaj, az idő, azt írni kell. Reggel hét óra és húsz perc, 2036. július 1. Azt mondta Szofi, hogy minden szó, gondolat fontos. Szofi, a terapeuta, de Sophie-nak írja, merthogy franszia származású, egyem meg. Én meg néha leszopizom. Mármint nem úgy. Inkább neki kéne engem, azzal a csücsöri szájával, de olyan egy karót nyelt fapina, mintha egy fAItalan hozta volna létre. Szerintem a brét is gumikesztyűben markolja meg. Megmarkolja? Két ujjal közrefogja. Ácsi, de ezt neki le kell adnom. No, akkor laptépés.
Achilles vagyok, harminckét éves, alkoholista. Reggel hét óra és harmincegy perc, 2036. július 1. Anyám imádta Brad Pittet, oda volt a Trója című filmbeli alakításáért, de akkor miért nem Brad lettem? Mondjuk az r betű kiejtésével mindig hadilábon állt. Mondogatta volna, hogy Bled, a kulva nénikédet, megint hol csavalogtál? A bled meg oroszul ribancot jelent, így lettem inkább Szép Achilles. Szép, szép, mint az ánuszrózsám, bár azt még sosem láttam. Egyszer tükörből próbálkoztam vele tizenhat évesen, jó részegen egy disco WC-jében. A tükör magasan volt, ezért lábujjhegyre kellett állnom, és amikor széthúztam két kézzel a farpofám, az alkoholgőzben pácolt agysejteim elfelejtettek parancsot küldeni a koordinációs képességeimnek. Úgy orra baszódtam, anyám azt hitte, hogy megvertek. Szopikával azért ezeket mégsem oszthatom meg. Inkább kezdek egy új lapot.
Achilles vagyok, harminckét éves, alkoholista. Most is iszom, amióta a csónakban ülök, ez a harmadik csavaros kifli, amit legurítok. A gyengébbek kedvéért, így hívják a féldecis kevertet.
Kedves Szopi, tudom, hogy meg fogja kérdezni, miért ültem csónakba, úgyhogy inkább elébe megyek a dolgoknak, és leírom. Hű, de inteligencsen fogalmaztam. Jaj, az idő, reggel hét óra és negyvennégy perc, 2036. július 1. Vannak olyan részegek, akik a szesz hatására megdémonosodnak. Merednek valakire vagy valamire hosszú percekig, órákig. Aztán vannak, akik vidámak, ilyen bulizósak lesznek, denszűni akarnak. Azok ellentétje a hétfájdalmú szűzmáriások, a sírósok. Vannak az X-faktorosok, akik nemcsak próbálnak, de énekelnek is, és nem érdekli őket a zsűri beszólogatása sem. Vannak még a mindenkit agyonbaszók, de ebből van két kategória is, bocsánat, három. Az első, aki kapja a pofont, a második, aki adni akarja, de úgy elvágódik, hogy össze sem kell verni. A harmadik agyonbaszó meg az, akinek a vér lefelé áramlik, hogy aztán még jobban szédüljön. Ja, és még vannak az elálmosodók és a szerelmesek. Ez utóbbinak mindegy, hogy akinek a Huánt játssza, annak lőcse lóg a lába között vagy éppen tevepatás, annak udvarolni fog. Az a bajom, hogy rám az Isten nem szabott egyfajta mutatványt, én ezeket mind el tudom játszani, mint egy jó színész, mondjuk Bled Pitt. Hol ez vagyok, hol az vagyok. Gondoltam, egy csónakban ülve a tó közepén nem lesz, aki megverjen, és én sem akarok senkit az árbócra húzni. Dalolni itt lehet, max a halak ugranak partra harakirit elkövetni, a madarak meg itt fullasztják magukat vízbe. Ha elalszom, azzal meg senkinek sem ártok.
Kedves Szopi, hat kevert és négy Kőbányai után ideje a partra eveznem, jót aludtam. Konklúzióm nincsen, de majd Ön kielemzi, amit lekapartam a noteszembe. Miután kiénekeltem magamat, elnyomott az álom. Most hét óra és negyvennégy percet mutat az órám, azt hiszem, az elem kifingott benne.
Kedves Naplóm, ma délután, 2036. július 1-én elvittem a jegyzeteimet Szopikának, nem mondta ki, de láttam a fanyar arckifejezésén, hogy nem tetszik neki a papír-toll kombináció, szinte kikapta a kezemből a noteszt, majd nagy duzzogva beolvastatta a ketyeréivel, közben azt magyarázta, hogy az egy több milliárd paraméteres neurális hálózat. Másodpercek alatt meg is jelent a képernyőn a válasz, miszerint próbáljak kevesebbet inni. Ehhez a művelethez kellett öcsém vagy három atomerőmű. Nem mindenben értünk egyet a MIatyánkkal, ezért a Bódulatban legurítok egy korsó csapolt sört fél deci hubival, hogy ne maradjon bennem tüske. Mindenki szerint vagyok valaki, a terapeutám szerint fejlődőképes, az MI szerint alkoholista, a kocsmáros szerint VIP-vendég, anyám szerint a legszebb Achilles, az ügyfélportálra érkezett NAV-os levél szerint adós, a bank szerint hitelképtelen, a központi nyilvántartás tárhelye szerint 36 terabájt emlék, az otthoni hűtő szerint meg elfogyott a sör. Csak én nem tudom, hogy ki is vagyok valójában, és elem nélkül azt sem, hogy hány óra van.