novella

Greczula Beáta: 22 perc terápia

1994 szeptemberében indult útjára a hat jóbarát kalandja,mely 10 évaddal és 236 epizóddal később ért véget. Ennek már 17 éve, de a Jóbarátok sikere azóta is töretlen. A sorozat rajongói már nagyon várták a mai napot, amikor ismét együtt láthatják kedvenceiket.
Ha kíváncsiak vagytok, hogy szerintem hol tart most az életük, akkor olvassátok el az írásom!
#friends #friendsreunion #jóbarátok #hbo #felhocafe

novella

Petrasovszky: Kakaós csiga

Dani mormog valamit, de nem hallom, mit. Erre azt mondják az Anyáék, hogy csak az orra alatt mormog. Hogy miért az orra alatt, azt nem tudom. Az orra fölött senki sem tud mormolni. Hacsak nem fordul fejjel lefelé?

novella

Pompéry Judit: Ádám

Lakonikus, száraz stílusa ellenére érdekes élet, izgalmas munka körvonalazódott az írásokból. Valamelyik levélben megkérdezte, hogy milyen a tél, van-e egyáltalán hó Budapesten. Ő Magyarországot csak nyári napsütésben tudja elképzelni.

novella

Bali Anikó: Lomtalanítás

Egy foghíjas kerítés mögött két keverék kutya hever a járdán. Gyanakodva figyelem őket, de egyetlen vakkantással jelzik, ismernek, menjek csak tovább bátran, ők bizony velem nem törődnek ebben a veszett forróságban.

novella

Mics Ildikó: Bézs

A második vérvétel után kiderült, hogy az értékei tökéletesek, a telefonja is épp akkor jelzett, de nem nézte meg. Megkönnyebbülten leült az ablak melletti padra, beleharapott egy kiflibe, és azt tervezte, kifelé menet vesz egy kávét az automatából.

novella

Tatai Lajos: Mágia az Anelli cirkuszban

Araszolgatok befelé, és próbálom eltakarni a karomat szerényen. Nekem egy tetoválásom sincs, és a hajam is megvan úgy-ahogy, nem pattan szét rajtam a trikó, bárhogy szorítgatom a bicepszem. Szóval jobb a fal mellett besomfordálnom. A helyemen felkeresett a pattogatott kukoricás, mellettem mindenki vett egy zacskóval. Az utolsó zizzenés után néma csend.

novella

Fodor Petronella: Majd egyszer

Fájdalom, kétségbeesés, reménytelenség. Boldognak kellene lennie, hisz erre vágyott, nem? Egy kisbabára, aki majd bearanyozza az életüket. De Éva nem ezt érzi. Az iroda hideg vécéjében imádkozott, amikor rápisilt a spatulára. Kérlek, hogy egy csík legyen, egy csík! Kettő lett. Ez negyed órája történt.

novella

Hunyadi László: Ne félj, Zsuzska!

Az egyik nénitől kaptam egy piros szalagot, segített betenni a hajamba. Samu csúfolt miatta, de én tudtam, hogy szép vagyok. A csokit betekertem egy újságpapírba, így vittem le a pincébe, amikor apával lementünk. Ott még többen voltunk, mint fenn. Nagyon félek lent mindig.

novella

Pompéry Judit: Mazsola

1945. május 18. „A nálunk lévő három amerikaival igen megbarátkoztunk. Bámultuk praktikus konzervjeiket, az amerikai gondoskodás, katonai ellátás és szervezés – számunkra – csodáit. A parton, hajónktól 10 km-re óriási forgalom. Az út főleg szakadt kóborló magyarokkal van tele.

novella

Diane Phoenix: A nőgyűjtő

            Zárórai merengésemből kizökkent az ismerős zöld szempár és a Guerlain aftershave illata. Nocsak, nocsak… sejtettem én, hogy nem tudsz sokáig meglenni nélkülem, chéri. Ez egy igazi Casanova. Végig a szemembe néz, miközben fehér kesztyűs kezével finoman megérint, és leemel a falról. Tudja ám, mitől döglik a légy. Egy puha ágyba fektet… nem gondoltam volna, hogy csak így, nyilvános helyen, de sejtettem, hogy vad vagy.

novella

Havasi Mária: Ébredések

Ennyi év után is sajnálta, hogy az egyébként kellemes, csendes hálószoba ablakán a nap soha nem süt be. Szeretett volna a fényre gurulni, és örülni a nappalnak. Eszébe jutott a régi mozdulat, amikor csenevész karjával átfonta saját kis testét. A rátörő emlék megmozdította a karját, átölelte alvó kedvese vállát.

A hónap szerkesztői novella

Ságh Beáta: Killing Me Softly

– Norbi! Hallod? Álljunk már meg! Szólj már! – Csenge két tenyerével az ablaküvegre tapadt, arcára barázdákat rajzolt a kétségbeesés. Norbi látszólag nyugodtan fogta a kormányt, de kezén a bütykök egyszer csak kifehéredtek. Rebi előrehajolt, és a fejtámlák közül felváltva bámulta a tarka forgatagot, és legjobb barátait az első ülésen.

novella

Erdődi-Juhász Ágnes: A gyerek

Volt egyszer egy lány, aki fel akart menni a Holdra, nem a foszforeszkáló kavicsokért, amikről az apja mesélte, hogy majd befőttesüvegbe zárva elűzik a szoba árnyait; hanem mert hitte, hogy onnan fentről minden látható.

novella

Sarudi Réka: Mezítláb egy háztetőn

– Bazdmeg, Karesz, mi ez az ócska cipő rajtad? A múltkor adtam pénzt tisztességes munkavédelmi bakancsra. Hogy hívjak most hozzád mentőt? Biztos, hogy felnyomnak a munkavédelmiseknél, és repülünk mindketten, te is, én is. Ezt a szar zenét meg kapcsoljátok már ki!