a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Imbolyogva leteszi a vodkásüveget a földre, feljebb tolja a szemüvegét, aztán kiveszi a dobozt a kezemből. Hosszasan tanulmányozza a hátoldalát, motyog valamit magában, majd visszaadja, és azt mondja, hogy ennél sokkal jobb a vodka.
A lányt gyűlölettel vegyes szomorúság töltötte el, de nem tudott nemet mondani. Ahhoz túlságosan akarta azt a kisházat a halastóval.
Nagyon féltem, de ha Gyurira gondoltam, az mindig segített átvészelni azokat a perceket. Sokszor elképzeltem, ahogy kopogtat az ablakon, kimászom hozzá, és ő örökre megszöktet otthonról. Mindig a piros galléros pólója volt rajta terepszínű sorttal, és a haja szépen be volt zselézve, mint a táborok búcsúbulijában.
Megszaporázom a lépteim, jobbról felbukkan egy kápolna. Eltervezem, hogy ide jövök majd imádkozni a két vérvétel között, hogy bocsássa meg a Jóisten a vétkeimet, de aztán meglátom a “Covid miatt zárva” feliratot, és minden reményem elszáll.
Az aranylakodalmukat egy szép májusi napon ünnepeltük az utcafronti tisztaszobában egy szupergiccses esküvői tortával, olyannal, amire az igazi napján biztosan nem futotta volna nekik.
Tizenhat évesen buliztam ki először, hogy ne kelljen velük mennem Szepezdre. Én lettem a család fő ellensége, irigységből még a húgom is fújt rám.
Augusztus van, 34 éves vagyok, és épp most érek haza Dani barátomtól, akinek elpanaszoltam, hogy milyen marha nehéz az az élet, amire mindig is vágytam, hogy imádom a gyerekeket, de nagyon lefárasztanak, el vagyok veszve, és néha úgy érzem, menekülnék innen.
Felelevenítjük az összes ciki sztorit az esküvőmről: Sanyi bátyámat, aki az ötödik pohár szilvapálinka után a református lelkésznő hátsóját kezdte markolászni, a piheszakállú Tibikét, akinek nem akart leesni a tantusz, és Berta bármilyen durván is pattintotta le, azonnal visszarepült hozzá, mint valami tökélyre fejlesztett, törzsi bumeráng, a kis Soma, aki az asztal alá mászva befényképezett minden nő szoknyája alá.
Addigra már egy egész könyvtárat halmoztam fel gyereknevelési szakirodalomból, és meg voltam róla győződve, hogy az ideális anya-gyerek kapcsolat kialakítása pofonegyszerű. Szeretni kell, türelmesnek, de következetesnek kell lenni, ennyi az egész. Csak az igazán bénák ronthatják el…
– Te figyelj, milyen ajándéknak örül egy nő, így 40-hez közel?
– 34 leszek.
– Hát, azért kérdem…
– Menj a fenébe!
A Péterfy Akadémia regénykarbantartó csoportjának hallgatói beszélgetnek írásról, ihletről, munkakedvről és önfegyelemről. A résztvevők: Zakar Veronika, Lukács Edit, Vályi-Nagy Erika, Kocsis Gergely, Sáringer Attila, Bak Zsófia.
A szobám faláról biztatóan mosolygó Joubert már-már irritált, mikor a szüleim veszekedését hallgatva, teljes reménytelenségben próbáltam magolni a töri tételeket. A helyzet nyáron sem lett jobb. Apát alig láttam józanul, Anyát alig láttam boldognak.
Ez nem az a néni, én nem megyek be, közölte Lujzi, és már iszkolt volna a lépcső felé, ha az apja nem kapja el rutinosan a kapucniját. Lehajolt hozzá, ő az asszisztens, és kettő trüffeltorta, súgta a fülébe, mire a kislány felhagyott a szökési tervével, és szorosan az apjához bújva, félénken átlépte a küszöböt.
