Tag: Beke Borbála

Felkészítőt kapott vajon?
Felelt jóságból? Írt nagydogát emberből?
Röpit gyerekből?
Mondták neki, hogy ők látni fogják?

És azóta? Hívott?
Három nap múlva? Na, és mit mondtál?
Hogy ne vigyétek át? Hogy ne vigyétek ezt már következő évre? Hogy ne hívjon többet? Kimondtad?
Azt felelte, ezt nem tudja megígérni, mert ő téged nagyon? Aha.

És most te játszod a vásárlót. A csupasz, domborodó izmaikkal villogók azonnal bal. Akinél nagyobb a kocsi vagy a motor képe, mint ő maga, vagy homályos a kép, vagy kanterpeszben (ezt a szót nemrég hallottad) teli söröskorsót szorongat, az is.

A tizennyolcas még kint marad, hosszan beszélgetünk, elmondja, elpanaszolja, elbüszkélkedik, megkérdezi, megvitatjuk, közben csörög, kinyomok két hívást, ez a legfontosabb most nekem, ez a beszélgetés, bár nem mondom neki, észreveszi, érti, elmosolyodik.

Nagyanyám a nevetést, az ölelést és a verseket mérték nélkül osztogatta, ám minden mást szigorúan kimért. Így amikor már nagyobbak lettek a gyerekek, a hintázás is születési sorrendben történt.

Az égen áttetsző fehér, füstszerű és szürke felhőrétegek kergették egymást. Felettük fekete gomolygás. Már érezni lehetett az eső illatát.

A kis szobába aludtunk, egy kupacban. Mire kikeveredtünk reggelente, nagymama már előkészítette az ebédet is. Amint beléptünk a konyhába, már kente a vajat a pirítósra, és merte a forró kakaót a nagy piros lábosból.

Érzem, ahogy a kötél lendül egyet, a cipőm orrával próbálom megtartani magam, de megcsúszik a talpam. A büdös francba, hallom fentről Pista bácsi hangját, jaj, csak óvatosan, kiabál anyu, jó érzés, hogy aggódik.

A koszorú pár perc alatt elkészül, sokkal hosszabb az idő, amit üldögélsz előtte. Arra gondolsz, már csak négy hét, aztán egy ötödik, és véget ér az év.

Még öt perc, és odaér. Hányszor beszélgettek erről! Hányszor félt ettől! Amikor melltartó nélkül vette fel a topját. Amikor erősen húzta ki a szemét és rúzsozta ki a száját.

De jó lenne egy kis meggyes piskóta, hunyorog rám a fiam, és már keveri is a tésztát, múlt héten mutattam, hogyan kell. Elég lesz ennyire? – kérdezi, és orrom alá tolja a felvert tojásfehérjét. Még egy percig, felelem, és már csöpögtetem is le a tavalyi meggybefőttet.