novella

Beke Borbála: Boldog új évet!

És azóta? Hívott? Három nap múlva? Na, és mit mondtál? Hogy ne vigyétek át? Hogy ne vigyétek ezt már következő évre? Hogy ne hívjon többet? Kimondtad? Azt felelte, ezt nem tudja megígérni, mert ő téged nagyon? Aha.

Igazából tudtad, hogy nem fog megváltozni, igaz? Nagy dolgokban semmiképp. Hatvan felett?

Vele végre biztonságban? De milyen áron?

Megérkezett férfi? Jaja, hogy nyugodt. Biztonságot sugall. Lehetett volna Ő az, aki…  

De lássuk be, akkor így bánna veled? 

Jó. Számíthattál rá. Elvitt, megvárt, hazavitt. Kontrollra is. 

De akkor még a demó verziót nyomta, nem? 

Futnia kellett a köröket? Futnia. Akart téged? Nagyon! Adtad magad? Nem. Hát tepert, naná!

Említetted-e, hogy figyelmes szerető? Ragyogó szemmel, nem is egyszer. 

No, de te meg elfogadtad, hogy khm… hogy neki… szóval úgy, ahogy van. Ami hát… na! Hatvan felett, ugye…

Nehéz elengedni az összebújva ébredős reggeleiteket? Üldögélés a teraszon, lábad az ölében? Hogy ő még ennyire soha. Senkit. És nem gondolta, hogy valaha még. 

No, de azt mondani rólad a barátjának, hogy még nem vagy elég kezes?! Hallod, amit mondasz? Nem vagy elég kezes?! Még.

És el is meséli neked, hogy ezt mondta? Ennyire nem érzi, hogy mennyire gáz?

Ja, hogy nem úgy gondolta? Ezt mondta? Aha, nem úgy. Hogy a bánatos francba lehet ezt gondolni, ha nem úgy? 

Ez ugyanaz, mint a te vagy az asszony, te menj a hekkért, ha szól a csipogó. Amit mondtál, hogy a strandon. 

Jaja, szeret. Ahogy te is mondtad, a maga módján. Hát, nem tudom, ez a maga módja… ez boldoggá tesz?

Drágám és szépségem? Így szólítja meg az eladót a boltban? Ahogy téged? Miközben te ott állsz mellette? 

A tisztelet? Téged sem.

Meg hogy ne nyökögjél, találd már ki, milyen kávét kérsz? A felszolgáló előtt? Komolyan? 

És mit is mondott, amikor kikérted magadnak?

Túlérzékeny vagy? Persze.

Tudom, hogy volt jó is, mesélted. De még egyszer: mekkora árat kéne fizetned érte? 

Mikor is szakítottál vele? Igen, először. Nem gúnyolódom, elhiszem, hogy komolyan gondoltad.

A szeme is könnybe lábadt, amikor újrakezdtétek? Elhiszem, hogy boldog volt tőle. Hát, rohadt nagy mázlija van veled. Vajon tudja, mekkora? 

Elmondtad neki, mi bánt? Más lett. Meddig? 

Igen, mesélted azt az estét. Amikor olyan sokat nevettetek.

De aztán eltűnt, nem? Szó nélkül. Hetekre, napokra? Hány nap múlva is hívott fel, mintha mi sem történt volna? 

Megígérte, vártad, mégsem jött, aztán két nap múlva írt: nem merlek felhívni…  nem mer felhívni? Nem mert! Két napig?! 

Jólesik, hogy odavan a testedért? De hát szép vagy! Más is odalenne! 

A strandon, amikor elkezdett beszélgetni azzal a párral, mennyi idő múlva vette észre, hogy te kimentél a partra? Negyedóra? Akkor is túlérzékenynek nevezett?

Nem baj, bármennyit beszélhetsz, hallgatlak. 

De jól vagy te ebben?

Még kihasználni sem tudod, nincs hozzá gyomrod. 

Hogy mit csinált?! Rábökött a hasadra, hogy mi ez a hurka? Erre a kis izére itt? 

Mit válaszoltál?

Hogy a pulcsid alá rejtetted az utolsó rúd bejglit? Hehe. 

Ja, csak gondoltad, hogy mondhatnád. Igen, azt is mondhattad volna, hogy csak rá akarsz hasonlítani. Mondjuk az övé komplett hentesbolt, nem hurka. Most miért, nagy hasa van, nem igaz?

Hogy viccnek szánta? Érezte, hogy ez megint túl erős volt?  Pedig egy szót sem szóltál? Ja, hogy csak ránéztél? Jó, te tényleg tudsz gyilkos módon. 

Végül elküldted a fenébe? 

Felálltál, szó nélkül felvetted a kabátodat, és elmentél?

Semmit? Azt sem mondtad, szia? Ja, hogy csak annyit? Mást nem is?

Király! 

És azóta? Hívott? 

Három nap múlva? Na, és mit mondtál? 

Hogy ne vigyétek át? Hogy ne vigyétek ezt már következő évre? Hogy ne hívjon többet? Kimondtad?

Azt felelte, ezt nem tudja megígérni, mert ő téged nagyon? Aha. 

Erre te, hogy azért csak próbáld meg? 

Letiltottad?

Na!

Hát erre koccintsunk! Boldog új évet!

(Fotó: JESHOOTS, kép forrása: Pexels)

Leave a Reply

Discover more from Felhő Café

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading