Leskó Abigél: Valove
Az osztályfőnököm akkor már egy éve ostromolt azzal, hogy ez a könyv egyszer csak a lábam előtt hever majd, amikor Isten elérkezettnek látja az időt. Nem derült ki soha, hogy mire látja majd elérkezettnek az időt.
Month: April 2025
Tóth-Hencz Edit: Balra a második ajtó
Tény, hogy az osztály Facebook csoportjában megosztottam egy cikket arról, hogy Skóciában tiltják a gyerekverést, de annak inkább a cikk végén olvasható pár gondolat lett volna az üzenet mindenki számára a pozitív hozzáállásról.
Puskás Petra: Programozók és cserebogarak
Tegnap Yann Tiersen albuma szólt mosogatás közben. Ő hátulról átölelt, és felkért táncolni. Elsírtam magam, sohasem voltam ennyire boldog.
Wolfram Ildikó: A hajsza
Nézem a nőt, ismerős a fizimiska, nahát, ez Janice a Muppet Showból, esetleg az ikertestvére. Janice startállásban a fülke mellett, meredten bámul előre, könyökével az elválasztó üvegre támaszkodik, lelki szemeim előtt már Keanu Reeves szorítja Sandra Bullock háttámláját, szinte tökéletes a hasonlóság.
Zubornyák Zoltán: Életmódváltás
A dúskeblű Ica kis mosolyra húzta erősen rúzsozott ajkait – Lady Camea ajakrúzs! –, s kedvesen válaszolt az ősz hajú vendégnek:
– A tej sajnos még nem jött meg, a briós meg tegnapi.
Kaszás István: Krasznaja Moszkva
– Hiába, közel van az ellen, vagy a barát. Ki tudja, ma ki a barát, ki az ellenség? – töprengett ásás közben. Maguk között az egyiket friccnek, a másikat davajnak hívták.
Máté Dalma: Apám, de mennyire?
A fájdalom, hogy tehetetlen vagyok, ködös mocsárrá változtatta gondolataimat és a lelkemet. Rettegtem, hogy elveszíthetem azt, aki feketén-fehéren a mindenem, és aki nélkül nem élhetek igazán.
Jeney Zoltán: Ne üsd meg, kérlek!
– A legrosszabb az volt, hogy a nő azt mondta: „Ne üsd meg, kérlek!”.
Nézett maga elé, aztán egy mozdulattal lehajtotta a viszkit.
– De akkor már túl késő volt.
Hajdu György versei
Ha rá gondolok
mintha mögöttem állna még
Hátamba döfte tekintetét
Bernscherer Tibor: Superpower
Anyámék együtt maradnak és szeretik, támogatják egymást. Nagyi nem hal meg, százéves koráig fog élni. Liberáldiktatúrát a népnek!
Mező Viktória: Akarata szerint…
Szinte látom a sassonra vágott, szőke haját, a hatalmas rózsás klipszét, a decens kis ruháját, ami mindenképpen a térde alá ér, és a megfelelő magasságú, színben találó körömcipőjét. Cigarettával a kezében, ahogy bedob egy konyakot, és tovább kokettál az érdeklődőkkel.
Salánki Anikó: Első esküvőm története
A szép fehér damaszttal terített asztalnál ültem bambulva, és csak ámultam, ahogy határozottan rendel mindkettőnknek. Ezen azért eltöprengtem, hogy honnan a jó francból tudja, hogy nekem éppen mire van gusztusom.
Sári Laura: A fehér elefánt
Ha növény lenne, valószínűleg kaktusz lenne, nagyjából annyi törődést kíván. (És pont úgy szúr, ha akar.) Nem azért, mert olyan igénytelen, hanem mert köszöni szépen, gondoskodik ő magáról.
Turcsán Zsófi: Hétköznapi underground
Várjuk, hogy az emberek maguktól öleljenek, szeressenek, mondjanak, dicsérjenek, ismerjenek el. Fejezzék ki magukat valahogy. De a legtöbben nem tetszik. Mert ők meg rajtad kívül álló más dimenziókban ücsörögnek, másoktól várva a csodát.
Kaiser Vivien: Én kicsi pónim
A karácsonyi szünet előtt Zsófi elmesélte Linának, hogy csütörtökön lesz az ötödik szülinapja, és nagyon izgul, mert „énkicsipónimat” kért, és az apukája megígérte neki, hogy megkapja. Lina is izgatott lett, mert ő is szerette azt a mesét, így egész délután azt találgatták, vajon melyik pónilovat kapja majd meg Zsófi, aki megígérte, mindenképpen behozza majd az oviba megmutatni Linának.
Gigor Attila: Látogatás
– Nagyon sajnáltuk magát, Andika. Az az igazság, hogy nem szeretünk beavatkozni. Mink még annak idején azt tanultuk otthon, hogy nem nézünk a mások dolgaira…
Árvai M. Tekla: Pult alól
– Szolgálhatok valamivel? – kérdezte a fejkendős öregasszony, és felkapcsolta a villanyt, miközben a szatyrot bámulta.
– Csak egy cirokseprűt szeretnék – mondtam, és mintha csak véletlen lenne, meglöktem a pakkot, amiből kilógott a díszes párta egyik hosszú selyemszalagja.