Tag: Konkoly Éva

A vér kifutott az arcából, és a jeges rémület összerántotta a combizmait. A lányok zavarodottan kérdezgették, mi történt, Elza nagyon akarta, hogy a hangja megnyugtatóan csengjen, semmi gond, talán közúti ellenőrzés.

Jancsika és Marcsi fantáziája azonnal beindult erre a gondolatra, és csokis arccal, röhögve sorolták, hogy milyen eszközöket hoznak majd a konyhából, amivel belenyúlhatnak a Mama szájába, a fakanalat vagy a levesmerőt, vagy talán jobb lenne a húsos villa?

És amikor azt mondom neki, hogy de mama, akkor most nem lennének fiaid, és nem lennénk mi, unokáid sem, erre egy könnyed vállrándítással és nevető szemekkel csak annyit mond, hát lennének akkor más gyerekeim meg más unokáim, aranyos.

Ráfektettél a karodra, és azt mondtad, kezdjek el tempózni, és amikor már meg tudom tartani magamat egyedül, elengedsz.

Csak nem tudom, hogy valóban te szólsz hozzám, vagy én őrültem meg?! De valamit tisztázzunk akkor itt, egyből az elején! Te David álma voltál, nem az enyém. Ő áhítozott mindig dél-franciaországi öregkorra.