a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A reggelig italozó punkok és a reggelig füvező raszták nyugalma és magabiztossága áradt belőle, az ideges motoszkálásnak a kezeiben és az elnyomott okoskodásnak a tekintetében nyoma sem volt.
– Kovács Ernő vagyok – mutatkoztam be szinte azonmód Ingának.
– Inga – mondta a díjazott művész, ami őszinteségre vallott.
Picassóval ellentétben, mesélte, aki született zseni volt, aki hatévesen hatvanéves volt és hatvanévesen hatéves, akitől rettegtek a kortársai, hogy elszívja előlük a levegőt, Van Gogh nem szívott el senki elől semmit. Simán csak elhangyásodott harmincöt évesen, aztán rákente a festéket a vászonra. Ennyi történt – elemezte a múltat.
− Szükség van a történetekre − mondtam ki, amit már megfogalmaztam, de olyan volt, mintha csorogna, aminek ömlenie kellene. − Szükség van a tábortüzekre, az ősemberekre.
