
Tag: Várkonyi András

Várkonyi András: Legfőbb ideje
Várkonyi András versei
Várkonyi András: Varjúháború
A Köztemetőben láncfűrészes közmunkások jelentek meg. A Kiserdőt lezárták a kirándulók elől, hogy a sétautakat csőre töltött fegyverrel, fejükbe szállt vegyes pálinkával, férfiasságuk és társadalmi hasznosságuk fölényes tudatában ellepjék a vadásztársaság tagjai.
Várkonyi András: Megszentelt föld
Ha a kedves nagymama jó ember volt, akkor a Mennyországba került, amit öszintén remélek, annak ellenére, hogy nem járt templomba és utált minket, de ha már oda került a halála napján, aligha valószínű, hogy két héttel később felülvizsgálták volna az ítéletet, csak mert nem lett meg az a megszentelt föld, nem gondolja, kisasszony?
Várkonyi András: Vékony jég
Azután soha többé egy szót sem tudtak kihúzni belőle, hisz ki beszél szívesen arról, ami hihetetlen, hogy aztán látnia kelljen a hallgatók szemében a hitetlenkedést?