Szakítós
A virágok veled mentek,
tudtad: úgysem öntözöm meg
őket. Amik itt maradtak,
múltra nyíló sok vakablak,
fölösleges, halott cuccok
amit nélkülözni tudsz ott.
Eldúdolom szabályosan
szép felezős nyolcasokban,
hogy maradt a konyhabútor,
hiszen nem kellene túltol-
ni a dolgot, éppen ezért
itt hagytad az egész bazárt,
itt maradt az összes szőnyeg
meg a könyvekben a lényeg,
maradt némi kopott szépség,
egy zsúfoltan üres térség,
mosógép és hűtőszekrény,
kötegszámra keresztrejtvény
(jó ha felét megfejtetted,
de én nem fejtek helyetted),
itt maradt a három tévé,
kussolnak, bár megy a vébé,
itt maradt a franciaágy
repedéseiben a vágy,
maradt elég üvegpohár,
villa, kés meg ezüstkanál,
itt maradt nekem a kocsi
(nem is tudsz vezetni, bocsi),
itt maradt a biciklid is,
az a fotód, a bikinis,
meg egy tonna zacskós leves.
Ennyit ért, hogy szabad lehess.
(2018)
A lepke éneke
Nem bánom azt sem, ha világod
megéget. Lepkét a gyertyaláng,
fénykörödbe rendelsz. Ártatlan
lényeged perzselő és falánk.
Ne várja senki, hogy óvatos
legyek a gyúlékony anyaggal.
Nem állhat utamba jótanács.
Nem segít mocskos szájú angyal.
Erősebb nálam ez. Valami
végzet, mi százszor is visszaűz:
szeretőm hogyha majd megérint,
ne legyen hűvösebb, mint a tűz.
(Hiddensee, 2018)
Fotó: Souvik Mukherjee, kép forrása: Pexels