Tamás elégedettséget érzett, ahogy kilépett a 6-os számú, régen cselédlakásként szolgáló pici garzon ajtaján. Az 1-es lakás felé sétált vissza, amiben valószínűleg eredetileg a pesti bérház első tulajdonosa lakhatott, és ami az ő otthona is volt születése óta. Ahogy jobban belegondolt, inkább valamiféle felszabadultságként, “ezen is túl vagyok” érzésként pontosította azt, ami a melegséget okozta.
Tánya, akit már szinte mindenki “néniz” a házban, ‘57-ben született. Apja a forradalom után maradt itt mint orosz követségi csinovnyik, a lány 18 éves korában vette ezt a kis lakást. Ő amint lehetett, el is költözött otthonról, gyűlölte az apját, aki nemcsak Tánya anyját, hanem a serdülő iskolás lányt is rendszeresen abuzálta, ahogy a szokásos vodkaadag elkezdett hatni. Az anya zsarolással és önmaga feláldozásával érte el, hogy Tánya a kis lakást megkapja: mindent tudott, és azt gondolta, egyedül így mentheti meg a lányát. A történtekről anya és lánya soha nem beszéltek. Tánya kezdetben úgy érezte, hogy őt segítette volna, ha az anyja csak annyit mond, “tudom”, de később már nem érezte ennek fontosságát. Tudták.
Kezdetben orosztanárként helyezkedett el, anyanyelvűként kapkodtak érte az iskolák. Sugárzó szépség volt, klasszikus szláv elegancia, magas, vékony, hosszú szőke haj, hatalmas mell. Az utcán és az iskolában nem egyszerűen ment: vonult. Falta a férfiakat, de tartós kapcsolatra nem volt képes. Félt az elköteleződéstől, hogy végül egy olyan férfi mellett köt ki, mint az apja. A munkahelyeit rövid idő után mindig elvesztette, vagy a kolléganők fúrták ki, vagy valamelyik tanárral vagy apukával volt afférja, ami miatt mennie kellett.
Ahogy az idő múlt, Tánya kisugárzása is fakult, teste megereszkedett, meghízott, de a tűz megmaradt. Az orosz nőkre jellemző harsány sminkkel és virágmintás, színes ruhákkal erősített rá erre. Az Aradi utcai házban ugyanakkor szerették a szomszédok, rendmániás volt, nem zavart másokat. Egy ideig.
Azt, hogy Tánya mivel foglalkozott, a lakók közül csak Tamás anyja nem tudta. Őt önmagán kívül semmi nem érdekelte igazán, gyerekeivel – Tamásnak volt egy húga is – minimálisan foglalkozott, a férje által megkeresett pénz elköltésében valósította meg magát. Tamás ritkán látta mosolyogni az apját. Amikor az iskolában téma volt, hogy kinek mivel foglalkoznak a szülei, sosem tudta pontosan megmondani. Jól keresett, sokat volt távol, de igyekezett ott lenni a gyerekei életében.
A fiúnak csak a gimnázium elkezdése után tűnt fel, hogy Tánya napjai mivel telnek. Igazából ezt sem ő vette észre, hanem a legjobb barátja, Patrik, akivel órákat töltöttek együtt Tamás gangra néző szobájában. “Neked nem gyanús, hogy óránként más és más faszi csönget be az ajtaján, majd nyakát behúzva távozik fél óra múlva?” – kérdezte Patrik. Hetekig figyelték, aztán egy telefonálással bizonyosságot is nyertek. Tamásnak megvolt Tánya telefonszáma. Kisgyerekkorában gyakran vigyázott rájuk, ha a szülei nem értek rá. Patrik hívta fel, ügyfélnek adta ki magát. Mikor Tánya a tarifákra tért, fuldokló nevetéssel rakták le a telefont.
Tamás próbált együtt röhögni Patrikkal, de ez nem volt őszinte. Azonnal értelmet nyertek azok az alkalmak, amikor az elmúlt pár évben az apja – ha az anyja éppen nem volt otthon – a cseléd lépcsőházon keresztül átosont Tányához. Vajon ő is fizet neki, vagy nekik másmilyen a viszonyuk?
Tánya a kezdetektől fogva jóban volt Tamás szüleivel, tanúja volt a házasságuk lassú kiüresedésének. A fiút születésétől ismerte, a szeme előtt lett belőle férfi. Örömmel vigyázott Tamásékra, szerette a gyerekeket, még ha nem is tartotta magát alkalmasnak az anyaszerepre. Egy ismerőse biztatására adta fel az első hirdetést az Expressz újságban. Aztán később jött az internet. Először nagyon félt, de saját magát is megdöbbentette, hogy semmit nem érzett. A testét tárgynak tekintette, teljesen kikapcsolta a tudatát, amikor ügyfél érkezett. Hamar aránylag fix vendégköre lett, így a kockázat is csökkent. Olyan férfiak is voltak, akikkel kimondottan élvezte a szexet. Tamás apja három éve járt át havonta. Természetesen az ő esetében pénzről szó sem lehetett, először sajnálatból feküdt le vele, aztán úgy maradtak. Nem bánta.
Miután megtudta a titkát, Tamásnak egy pillantásra megváltozott a viszonyulása Tányához. A felszínen mindössze annyi látszott, hogy igyekszik kerülni, ha mégis találkoztak a lépcsőházban, lesütött szemmel futott tovább. Ugyanakkor órákat töltött az ablakban, és a függöny mögül leste Tánya ügyfeleinek a jövésmenését. Ahogy látta a lépcsőházban eltűnő férfiakat, próbálta elképzelni, hogy mi történhetett a kis szobában. Egyre többet fantáziált Tányáról, szégyellte magát emiatt, a nő bőven az anyja lehetett volna.
Tánya persze észrevette a fiú viselkedésében a hirtelen változást. Először ezt Tamás pubertáskorának tulajdonította, de érezte, hogy van itt más is. Elkezdett vele incselkedni, de már nem úgy, mint régen, hanem mintha egy férfit próbálna elcsábítani. Egy napon hirtelen ötlettől vezérelve hívta be Tamást egy teára, amikor az éppen próbált megint elsurranni mellette.
Tamás nem tiltakozott. A mindennapos maszturbációi során állandóan Tányáról fantáziált. A szoba sivársága, a nő savanyú szaga és kövérsége azonban teljes kontrasztban állt azzal, amit elképzelt. A rövid aktust követően arcát a tenyerébe temetve ült egy ideig. Tánya vigasztalgatta, de már ismét úgy, mint a szomszéd kisfiút, akit a szülők rábíztak. Nem tudta, hogy Tamás a szerelem nélküli szex utáni csömört és ürességet élte át, életében először.
Aztán a csömör érzése egy szempillantás alatt eltűnt, és felváltotta az elégedettség. Tamás felállt, lassan felöltözött, majd szó nélkül behúzta maga mögött az ajtót.
Fotó: Doğu Tuncer, kép forrása: Pexels