Egy jégsaláta, pár szem paradicsom, kígyóuborka. Tíz tojás – sorolja maga elé motyogva a zöldséges pult előtt. Ma megmondom neki, ma biztosan megmondom – kavarog tovább némán a fejében, ami már hetek óta nem hagyja aludni. Előbb vagy utóbb szóba kell hozzam, ha tovább halogatom, csak egyre rosszabb lesz. Szedd össze magad, ha döntöttél, állj is bele! – próbál meg szigorú lenni önmagához. Ahogy hazaértem a bevásárlással. Rögtön, ahogy hazaértem.
Egy üveg száraz vörösbor. Montepulciano, 22-es, ez jó lesz.
Valahogy be kellene csomagolni. Vagy jobb egy szuszra túlesni rajta, nem maszatolni? Egy tiszta, egyenes vágás hamarabb gyógyul. Vagy pakolod befelé a holmit a hűtőbe, és csak úgy mellékesen közlöd? Vagy, ami még szánalmasabb, ő pakolja a cuccot, és te nekiszegezed a hátának? Mások ezt hogyan csinálják? Megteremtik a megfelelő alkalmat hozzá, gondolom. Vigyem el vacsorázni? Képtelenség, akkor egy romantikus estére számít, amilyen már sok éve nem volt, az olyan lenne, mint felvinni valami magas helyre, ahonnan szép a kilátás, aztán lelökni onnan. Rendezne vajon jelenetet nyilvános helyen? Vagy éppen ellenkezőleg, visszatartaná az, hogy mások is jelen vannak… És otthon? Kiabálna, féltékenykedne? Talán csak sírna, de annál nem is lehetne rosszabb, fogalmam sincs, azt hogyan tudnám elviselni.
BL55-ös liszt, egy kiló. Cukormentes müzli a kisebbiknek.
Kurvaéletbe, a lányok. Nekik is el kell majd mondani, leültetni őket a konyhában, anya és apa most valami fontosat szeretne bejelenteni. Úgy döntöttünk… (Miért, egyáltalán döntöttünk? Vagy én döntöttem mindenki helyett?) Akárhogyan is lesz, mindig a szüleitek maradunk, és szeretni fogunk titeket. A filmekben mindig ezt mondják nekik. Ők meg azt, hogy ha szeretnétek minket, nem válnátok el. Az iskolapszichológus szerint ebben a korban még hasítanak, csak fekete van meg fehér, nem érzékelik a morális árnyalatokat, hogyan várhatnánk el, hogy megértsék, hogy ez egyáltalán nem róluk szól, mi ugyanúgy szeretjük őket, csak hát egymást viszont már nem ugyanúgy szeretjük. Azonnal látni fogják, ki megy el, ki az, aki szétrúgja a családot. Gyűlölni fognak. Én is gyűlöltem érte az apámat.
Gyümölcslé. A narancsot szeretik, a másik meg legyen, mittudomén, multivitamin. Éppen akciós.
Holnap hazajönnek a lányok a táborból, ma van az utolsó este kettesben, úgyhogy mindenképp ma kell beszélnem vele.
WC-papír, lehetőleg újrahasznosított papírból. Éjszakai intim betét. Korpásodás elleni sampon. Lefolyótisztító. Lehet, meg kéne inkább inni.
Baromság, éppen ellenkezőleg, végre el akarok kezdeni élni. Miért, eddig mit csináltál, kérdezi majd erre. Mi van a házasságunkkal, a gyerekeinkkel? Van képed azt állítani, hogy ez nem élet? Dehogynem az, csak nem elég. Nekem nem. Már nem. Csak magadra gondolsz, mondja majd erre. Legfőbb ideje, hogy magamra gondoljak, mondom majd én, nem akarok többé statiszta lenni a saját életemben, nem akarok többé az lenni, aki előteremti, aki megoldja, mindig rendelkezésre áll, amikor csak szükség van rá, de érdekel itt bárkit, hogy én mit érzek, amikor éveken át csak használnak? Eltelt a fél életem azzal, hogy jó házastárs és jó szülő legyek, érted? Szülője, társa valakinek, fontos szerep, ezt nem vitatom, de hová lett a szerep mögött az ember? Az ember, akinek fiatalon álmai voltak? Az ember, akinek álmai voltak, ébredjen fel, mondja ő erre. Felnőttél, döntéseket hoztál, felelősséget vállaltál másokért. Ez egy ígéret, baszdmeg, egy életre szól. Ha én már nem is jelentek neked semmit, két kamasz lányod van, ha ők nem lennének, saját kezűleg dobálnám ki a cuccodat az ablakon, de te még előttük is segget akarsz csinálni a szádból. Muszáj mindig ilyen trágárnak lenned, kérdezem majd erre, nem beszélhetnénk meg az egészet normális hangon, könyörgök majd neki, de már késő lesz a normális hanghoz.
Sajtot még nem vettem. Camembert, mozzarella, meg valami keményebb, reszelni való is kell. Ja és natúr joghurt.
Látod, ez a baj veled, hogy rögtön felemeled a hangod, emelem majd fel a hangom, soha nem lehet veled a dolgokat felnőtt módra megbeszélni, baszdmeg, mondja erre megint, ezt nevezed te felnőttségnek? Főszereplő a saját életedben, na ne röhögtess.
És akkor meg fogja kérdezni, hogy van-e valakim, és semmi értelme sem lesz tagadni, mert rögtön látni fogja az arcomon, ahogy mindig látta, amikor megpróbáltam neki hazudni, de azért megpróbálom majd újra, és azt hazudom, hogy úgysem ismeri, és azt, hogy ez nem őróla szól, hogy őt most is szeretem és nagyra becsülöm, csak már nem úgy, ahogy régen, meg azt hazudom még neki, amit magamnak is, hogy nem tehetek róla, mert ez csak úgy megtörtént, ilyen a szerelem. Megpróbálom majd átölelni, de ellök, és azt sziszegi, hogy menjek a picsába, és mit bánja ő, legyek főszereplő a saját pornófilmemben, ha annyira szeretnék.
Végigtolja a csattogó bevásárlókocsit a parkoló viacolor kövezetén. A csomagtartó felnyitott ajtajáról a cipőjére csorog az esővíz. Nincs nála szatyor. A borosüveget megtámasztja a gyümölcsleves dobozokkal, hogy ne guruljon el menet közben. Az üres bevásárlókocsit elkéri tőle egy hajléktalan, udvarias, gondosan betanult szöveggel. Mielőtt beindítaná a motort, egy darabig még mozdulatlanul ül a kormánykerék mögött. Ha hazaért, be kell majd vallania, hogy elfelejtett fogkrémet venni.
Fotó: Sonny Sixteen, kép forrása: Pexels