Tag: Tóth-Hencz Edit

Tény, hogy az osztály Facebook csoportjában megosztottam egy cikket arról, hogy Skóciában tiltják a gyerekverést, de annak inkább a cikk végén olvasható pár gondolat lett volna az üzenet mindenki számára a pozitív hozzáállásról.

Aznap hánytam először a piától. Végül csak haza kellett vinnie. Nála aludtam. Évekig nem hordtam többet szoknyát.

Az ebédtől búcsúztam is, pedig káposztás tészta volt porcukorral. Otthon soha nem kapok rá porcukrot. El sem hiszik, hogy az iskolában szórnak rá. Szeretem a káposztás tésztát.

Ő volt az egyetlen, aki nem hitt a Télapóban, ahogy a Télapó sem hitt benne, egészen addig az alkohollal megfűszerezett, csendes december 5-ig, amikor is mindkettőjük élete megváltozott, és nem csak azért, mert hitük igazolást nyert. Ő sosem kapott ajándékot, azzal nyugta

Az érkezés sem volt egyszerű, elnyelt a Tiszai pályaudvar mocska, még ha szemetet nem is láttál a földön. Szokatlan volt, hogy nem érezted a Balaton illatát az állomáson.

Láttam egy fiút, aki nem beszélt senkivel, esténként rettegve ment aludni, mert nem tudta, mikor ébreszti az apja tömzsi ujja a takaró alatt. Azt tudta csak, hogy az anyja közben sorozatot néz a nappaliban, hallotta.

Egy lakótelep parkolójában vártunk, a tízemeletes házak látványa összenyomott, a légzésem nehezedett, miközben azt pörgettem a fejemben, hogy Lajos miként fog megtalálni. Vártam, mert nem láttam értelmét a menekülésnek