Simon Anna: Rizzo
Ne nézz le, nézd az előtted haladó hátát, eszedbe ne jusson lenézni! A lábad elé se less, mert a lépcsőfokok között is le lehet látni! Egy gyűrött papírzsebkendő zuhan a mélybe. Csak a szemem sarkából veszem észre, nem nézek oda.
felhocafe
owner
Görcs Annamari: A terv
Pontosan úgy festett, mint a szánalmas kollégái: gyűrötten, kócosan, kialvatlanul. Elfelejtett ebédelni, és a délutáni kávét is kihagyta. Észre sem vette, hogy éhes, míg véget nem ért a munkaideje.
Mics Ildikó: Egy nő, ha szeret
Ha egy nő szeret egy férfit, szájvizet használ meg fogselymet, és kilakkozza a lábkörmét. Ha egy nő szeret egy férfit, nagyon fél.
Rezeda Réka: Szerethetetlen
Egész délelőtt ágyban fekszik. A csupasz plafont bámulja. Ebéd helyett bevesz egy altatót. Végre elnyomja a delírium, dülöngélve lépeget álmok közé szőtt emlékei nyálkás felszínén: hol a tanyán eteti a rikoltozó tyúkokat, hol a városban kozmetikázza a vendégeket.
Erica Schweitzer: Balra, nagy ívben 2.
A szívem a torkomban kalapál, fejemben az összes ér lüktet, nem tudok elaludni. El akarom terelni a figyelmem, így előveszem a laptopom, és próbálom alakítgatni az Abortusztörténetekbe szánt novellámat.
Bankó-Erdősi Viktória: Hetedik ajtó
Úgy feszítette mellkasát az izgalom, ahogy közvetlenül elélvezés előtt. Félhangosan, szapora lélegzetvételek között mantrázta: aztakurva, aztakurva, aztakurva.
Rubicsek Máté: Fények a szürkeségben
Ellentmondást nem tűrően zárom le a hívást. Dühöt érzek, mégse vagyok annyira egyedi, mint gondoltam! Sokan érdeklődnek még telefonon, ugyanazt kell elmondanom mindenkinek, ki könnyebben, ki nehezebben érti meg.
Bíró Adrienn: Klasszikus
Próbálta elképzelni, hogy a felesége sárga gumikesztyűt húz a gyönyörűen manikűrözött kezére, majd leguggol és nekiáll egy kefével a slozit tisztogatni. Annyira komikus gondolat volt, hogy felröhögött.
Boyai F. Karla: A szörnyeteg
Előtte volt a minta. Látta minden nap. Először csak egy sör, aztán több. Majd jöttek a felesek, később már a nap is úgy indult. Volt, hogy iskolából hazaérve, délután kettőkor, a ház előtti kerítésbe kapaszkodva találta meg a saját vizeletében úszó, összefüggéstelenül óbégató apját.
Szénási Krisztina: Szentélet
Elismeréssel adózott a festmény közepén tornyosuló férfialak erejének és nyilvánvaló bátorságának. Várta, hogy elöntse lelkét valamiféle megkönnyebbülés, de hiába, a mindent átmosó, megváltó érzések nem keltek életre benne.
Osváth Zita: Törött tükör
Az osztálytársaim kipécéztek maguknak, mondván, hogy én összevissza hallucinálok. Minden áldott reggel félve mentem iskolába, és ijedten is távoztam, hiszen nem akartam otthon egyedül maradni Tükörlénnyel.
Árvai M. Tekla: Eltűnve
A felesége világéletében körültekintő utazó volt. Minden indulás előtt az íróasztal fiókjában hagyott egy borítékot a teendőkről és tudnivalókról, arra az esetre, „ha velem valami történne”, és persze a távolléte minden napjára adott utasításokat. Mintha az élet nélküle nem is folytatódna.
Horváth Tamás: Fagradalsfjall
Nincs rosszabb annál, mint a szeretteink mellett magányosnak lenni.
Nemes Adél: Játékosok, szurkolók
„Tudod te egyáltalán, mit csinál egy szociális munkás? Hogy milyen lecsúszott emberekkel kell bajlódnia? Nem adok neked egy évet sem ezen a szakon!” Ez tizenkét éve volt. Azóta hordozza magában ezeket a mondatokat.
Beke Borbála: Legjobb csapat
Érzem, ahogy a kötél lendül egyet, a cipőm orrával próbálom megtartani magam, de megcsúszik a talpam. A büdös francba, hallom fentről Pista bácsi hangját, jaj, csak óvatosan, kiabál anyu, jó érzés, hogy aggódik.
Kovács Kriszta: Pipacs
A téglaépület mögött a kerítés, egészen a töltésig, szabad járást engedett. Kevesen sétáltak arra. A begyűjtöttek inkább ültek és vártak. Beosztották energiájukat, tartogatták a hallomásból ismert, könyörtelen, embert próbáló, hosszú vonatútra.
Hámori Márti: Signature manikűr
Csak panaszkodni tudsz? Ez hír? Ilyenekkel foglalkozol? Ne haragudj, de dolgom van, nem érek rá ezt hallgatni, dorgálja le őt, pedig Lívia – egyre jobban szorongva – igyekszik figyelni arra, mit mond.
Lévay Luca Sára: Az utolsó meséd
Kedvenc úticélod az Óperenciás-tenger legkisebb szigete, a Banán-sziget volt, meséid is mind az ottani életről szóltak. Kezdetben csak nevettem rajta, hisz se Óperenciás-tenger, se Banán-sziget nem létezik, ám egy idő után kezdtem hinni neked.
Borsós Jolka: Tökmag
Pár nap híján egyszerre szakadt el a térdszalagunk. Neki az edzésen, úgy mondta, kitörés közben. Én csak elestem a buszon, miközben a hosszú fémkígyóként tekergő Ikarusz csuklójában egyensúlyoztam.