novella

G. B. Schwartz: Az év dolgozója

Soha nem álmodott, vagy legalábbis nem emlékezett semmire. De most felébredt egy álomra. Egy kisfiú meztelen, poros lábszárát látta, odakötözve egy székhez. A régi ebédlőjük piros székét ismerte fel benne. Egy óriási, fekete árnyalak állt a fiúval szemben, kezében az apja barna nadrágszíja. Az árny karja meglendült.

novella

Bankó-Erdősi Viktória: Egy gyerek

A második körben már nevetgélünk, rákérdezek a fiúkra, ő meg elpirul, azt mondja, nincs barátja, mással foglalkozik egyelőre. A Katának már van, egyetemista fiú, szintén teniszező, de ő nem tudja, hogy milyen hatással lenne rá egy szerelem, hátha nem koncentrálna eléggé.

novella

Szücs Dániel: Felsőlok

Meg még egy, ismételte meg Mihály gondolatban az elhangzott szavakat. Eszébe jutottak a lányok, akik az emlékeiben halvány vonásokkal ugyan, de továbbra is jelen voltak. A kutyát az ölében hordozó Dorka. A Szabadság téren zongorázó Franciska. A kosárlabdás Zita és az árnyékból előtűnő, a felhőket kontyában hordozó Magdaléna.

novella

Kelemen Ágnes: Anyám (részlet)

Kérdezgettek, neveket és történeteket akartak hallani, tudni a sok rokonnak nevezett ember hajszínét, hogy mély volt-e a hangjuk vagy magas, meséltek-e vicceket, mi volt a kedvenc ételük, és úgy egyáltalán, milyenek voltak ők, megsárgult, elmosódott, mosolytalan alakok.

novella

Süveg Szilvia: A Napsugár bár

. Rita műsorszáma volt mindig az utolsó. Addigra már lecsillapodtak a kedélyek, mindenki megkapta amit, vagy akit akart, a tombolás is alábbhagyott, lényegében már csak a magamfajták maradtak. És akkor jött Rita. Egyedül jelent meg a színpadon.

novella

Tatai Dorka: Kényszerek fogságában 1.

Erőteljes lökéssel gurítom hátra a széket, és megindulok az ajtó felé. Fújtatok. Elkezdem a „gyakorlatot”: ki-be-ki-be, mint egy őrült. Nem számolom, mennyinél tartok, de egyszer csak megnyugszom. Akkor kimegyek a fürdőbe, és ott is megismétlem az egész műveletet. Vécére le, fel, majd kilépés a fürdőből, újra és újra és újra.

novella

Vilja Flanders: 46/A

Oldalra fordította fejét, a falra szerelt papírtartóban sorakozó Boeing nyomatos vécépapír tekercsek felé. Mi az istent művelek? − gondolta, és egyből kiszúrta a falon szétpasszírozott rózsaszín rágógumi maradványait is.

novella

Zeck Julianna: Mariann

Gyerekeket akart tőle, családot, közös életet. Nem merte ezt elmondani, inkább azzal próbálta jelezni elkötelezettségét, hogy sokszor mentesítette Mariannt az otthoni teendők alól. Mosogatott, porszívózott, megtanult főzni, kevés pénzéből csokiszíveket vásárolt neki.

novella

Havasi Mária: Emlékfa

A per tárgya a telekhatáron terebélyesedő fa, ami árnyékot vet a felperes konyhakertjére. A hivatalos megjelölés a piszkossárga aktán „szomszédjogi per”. A kérelem szerint a fának nemcsak terebélyes lombja, de annak terpeszkedő gyökere is kipusztítja a felperes zöldségesét.

novella

Szücs Dániel: Párizsból szakállban

– Mi van?! Ta gueule, nem mondod, hogy felléptél titkos zsarunak! – Az egyik légi utaskísérő megkér minket, hogy halkabban, s’il vous plaît, de az utasok többsége látszólag nagyon jól szórakozik az előadásunkon. Közben az ülések rései között hátra pillantok. Egy barna bőrkabátos is egyre gyanúsabbá válik, ábrázatát szemügyre véve lefogadom, hogy nem egy Instagram-tripről utazik éppen haza.

novella

Csúcs Krisztina: Game over

Oké, ha ennyi neked elég, én feladom és elfogadom. De majd tíz év múlva, ha rájössz, hogy nincs gyereked, Dani meg arra, hogy neki mégsem ez az élet a tökéletes, akkor kapkodhatsz, hogy találj egy megfelelő donort.

novella

Szalontai Erika: Azt mondták…

Kiszakítva a megszokott térből és időből egy nagyvárosba cseppentem, de nem voltam büszke rá, ott toporzékol és tiltakozik belőlem egy léleknyi darabka most is az országalma mellett, ott találkoztam a barátokkal, őket is elhagytam.

novella

Fehér Mónika: Libertangó

Próbálok fékezni, de a lábam a pedálok közé szorul. A mellkasomból fogy a levegő, mintha valaki rádobott volna egy zsák cementet. Forog a rét köröttem. Egyre az jár a fejemben, hogy nem érek oda a fiúkért az iskolába.