novella

Nagy Kriszta: Szavak

Már nincs tű. Valami műanyag vacak van helyette. A többiek feladták. Feladtak. Óvatosan próbálom behúzni a kezemet a paplan alá. Nem sikerül. Megszán és betakarja. Nem mosolyog, de az arca már nem olyan merev. Talán az enyém sem.

novella

Fehér Szilvia: Hajnali részegség

Tibor volt a család marketingese, ahogy divatosan mondták. Ő vette fel a kapcsolatot keleti országokkal, ő szervezte a borok kivitelét, és ő nevezte be a legjobbakat a borversenyre. Rákészült a kettőezer-tizenkilencesre is, már a címkéket is megterveztette: egy helyi festőművésszel az apja kis házát rajzoltatta meg, háttérben a ködös tokaji szőlőtáblával meg a több száz fagyűző mécsessel.

A hónap szerkesztői dráma

Brenner Géza: Még, hogy Godot! – avagy műanyagból, ma (színmű két részben)

Én néha kértem, hogy tegyen csodát, hogy láthassam. Ekkor azt kérdezte, hogy attól jobban szeretném-e, ha megduplázná otthon a halak és kenyerek számát. Mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy akkor jobban hinnék-e? Mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, hogy akkor hagyjam ezekkel békén és, hogy ő nem mutatványos vagy bűvész.

novella

Fehér Kata: Apám

Kérdeztem, hogy miért lett anyám szíve beteg, mire ő szorosan átölet, és sóhajtozva csak annyit válaszolt, hogy menjek a szobámba, most hagyjam anyámat, néhány hét múlva majd újra együtt fogunk festegetni a konyhaasztalnál.

A hónap szerkesztői regényrészlet

Havas Juli: A doktornő meséje – 2. rész (Részlet egy disztópiából)

Lerövidítjük a várólistákat, jelentette be a tévében az államparancsnok. És készülni kell a járvány negyedik hullámára. Kompenzálásképpen az orvosok egyhavi fizetést kaptak. Csak az orvosok. Korábban minden egészségügyi dolgozónak járt a jutalom. Az első járvány második hulláma után az adminisztratív dolgozók maradtak ki, a második járvány után a járvánnyal közvetlen kapcsolatba nem kerülők, most pedig a nővérek.

A hónap szerkesztői regényrészlet

Hlavay Richárd: Montoro – 3. rész

Eszter csak most eszmélt rá, hogy leértek a tengerhez, jobbra tőlük a homokos part, és mögötte a végtelen, kedve lett volna lefutni, és csak állni a vizes homokban, és engedni, hogy a talpai egyre mélyebbre sűlyedjenek, olykor meginog, néha el is kell lépnie, hogy az egyensúlyát megtartsa, ahogyan a hullámok újra és újra alámossák a homokot, és neki újra és újra meg kell kapaszkodnia, de Klára olyan áthatóan nézte, hogy egy pillanatra összerezzent, amikor visszatért a valóságba.

A hónap témája Fagy

Bak Zsófia: Műjégpálya

A szobám faláról biztatóan mosolygó Joubert már-már irritált, mikor a szüleim veszekedését hallgatva, teljes reménytelenségben próbáltam magolni a töri tételeket. A helyzet nyáron sem lett jobb. Apát alig láttam józanul, Anyát alig láttam boldognak.

A hónap szerkesztői regényrészlet

Havas Juli: Koronavírus, végállomás – 2. rész

Iván hívta. Iván mindig hívja, Iván óránként hívja, munkaidő elején és végén, a műtétek között, a megbeszélései előtt és után, reggel és este és néha éjjel is. Hiába tudja, hogy elalvás előtt mindig lenémítja és soha nem veszi fel. Olyankor üzenetet küld. Virágocskát. Szivecskét. Gyűlöli az üzeneteket és nem örül a telefonjainak.