
Bernscherer Tibor: Fürge ujjak
Szerelmes voltam, mint az állat, és szerelmemet megvilágította az utcai lámpa sárgás fénye. Már csak azt kellett kitalálnom, reggel hogy fogok kicsalni apámból pénzt az újságra.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Szerelmes voltam, mint az állat, és szerelmemet megvilágította az utcai lámpa sárgás fénye. Már csak azt kellett kitalálnom, reggel hogy fogok kicsalni apámból pénzt az újságra.
Hosszú évek óta a színház ünnepelt sztárja volt. „Húzónév”, mondta róla a szervezési osztály vezetője, a részeges Dudi.
Zsófi elszántan küzd azért, hogy megértse önmagát és az érintéstől való fóbiáját, ezért minden viszolygása ellenére úgy dönt, hogy felkeres egy pszichológust.
– Ennyi pénzért dolgozni, ennyi idősen! Három egyetemi szakkal… annyira megalázó! – érezte, hogy a sírástól elcsuklik a hangja. – Teljesen hülyének néznek és semmibe vesznek minket.
Később az apja a város kültelki részén tengődött, majd átmeneti szállások következtek, utána – kudarcainak betetőzéseként – hajléktalanszállóra keveredett, végül egy elhagyott pincében vert időleges tanyát.
Amíg dolgozol, amíg elfoglalod magad, addig nem gondolkozol haszontalanságokon. Nézd meg, én tökéletesen kiegyensúlyozott vagyok, a keringés kellemesen lefárasztja a testemet és a lelkemet.
A similabdához vattacukor is járt. A ragacsos szálak foltot hagytak a kabáton, még a gallérját is összekentem, amikor apám a nyakába vett (a foltok kezdetben rózsaszínűek voltak, mert a málnásat szerettem).
Ha vízbe veszek, abból nyomozás lesz. Arabul fogják faggatni a lekoszlott, dohányfüstös rendőrőrsön szegény férjemet, mint első számú gyanúsítottat, mert mindig a férj az első számú. Mekkora szerencse, hogy nem tud úszni, így legalább a gyanúsítottak listájáról lekerül!
A kezem összekulcsolom a mellemen. Jéghideg. Mint a fal mellettem. A pálinkaszag bekúszik a takaró alá.
A busz, amilyen lendülettel jött, úgy hagyja maga mögött a megállót, és ahogy kifelé tart a faluból, elhajt az uniós pénzből térkövezett piactér, a hulló vakolatú posta, a megfáradt vegyesbolt, és az idő múlását évtizedek óta álló Róna söröző mellett.
Imbolyogva leteszi a vodkásüveget a földre, feljebb tolja a szemüvegét, aztán kiveszi a dobozt a kezemből. Hosszasan tanulmányozza a hátoldalát, motyog valamit magában, majd visszaadja, és azt mondja, hogy ennél sokkal jobb a vodka.
Mélyen hiszek a test, a lélek és az elme kapcsolatában, ha az egyikben zavar támad, az kihat a másikra, így akarva-akaratlanul is felmerült bennem, hogy a fejemben lévő kétségek és a szívemből hiányzó vágy blokkolták a szervezetemet.
Meg akartam ütni, azt akartam, hogy folyjon a vére abból az ocsmány szájából, de aztán rájöttem, hogy félig neki van igaza, hiszen elbasztam, én mindent elbasztam, de az asszony az nem, nem tehet az semmiről.
A feketére porosodott teherautó hátuljára valaki – valószínűleg ujjal – a Dögölj meg! felszólítást firkálta. Igaza is van, gondolta, dögölj meg te is, meg én is jobban tenném.
Bencze Kató elhatározta, hogy ünnepi vacsorát készít, így már reggel kiszaladt a piacra a legkisebb, barna zománcos tejeskannájával, s megkérte Rozboráné Manyikát, hogy merje tele a legjobb tejföllel.
Baszd meg, majdnem megcsúsztam a lépcsőn! Nyolcezer-kilencszáz gramm. Ezt hétszer, meg az üresjáratok. Apám, ha nekem még egyszer pékségem lesz, egyetlen lépcsőt se fogok elviselni benne!
Erős szélben megüti fülét a hullámok csapkodása, viharban pedig pokolbéli, örvénylő hangfolyamként házukig is felhatol a tó bömbölése.
A Fosórém hajdani ámokfutása egyetlen épületet kímélt meg a városban: Förtelmes Joe Borozóját.
Ő szótlan lesz majd, de megértő, mint legjobb apa, férj és barát. Megfogja a kezem, és bátorít, hogy menjek, ne féljek, ő itt lesz, és vigyáz. A házra és a két kicsire, hogy ne szalasszam el, hogy ilyen kevés van az életben, és amúgy is oly rövid.