novella

Simon Anna: Rizzo

Ne nézz le, nézd az előtted haladó hátát, eszedbe ne jusson lenézni! A lábad elé se less, mert a lépcsőfokok között is le lehet látni! Egy gyűrött papírzsebkendő zuhan a mélybe. Csak a szemem sarkából veszem észre, nem nézek oda.

novella

Görcs Annamari: A terv

Pontosan úgy festett, mint a szánalmas kollégái: gyűrötten, kócosan, kialvatlanul. Elfelejtett ebédelni, és a délutáni kávét is kihagyta. Észre sem vette, hogy éhes, míg véget nem ért a munkaideje.

novella

Rezeda Réka: Szerethetetlen

Egész délelőtt ágyban fekszik. A csupasz plafont bámulja. Ebéd helyett bevesz egy altatót. Végre elnyomja a delírium, dülöngélve lépeget álmok közé szőtt emlékei nyálkás felszínén: hol a tanyán eteti a rikoltozó tyúkokat, hol a városban kozmetikázza a vendégeket.

novella

Bíró Adrienn: Klasszikus

Próbálta elképzelni, hogy a felesége sárga gumikesztyűt húz a gyönyörűen manikűrözött kezére, majd leguggol és nekiáll egy kefével a slozit tisztogatni. Annyira komikus gondolat volt, hogy felröhögött.

novella

Boyai F. Karla: A szörnyeteg

Előtte volt a minta. Látta minden nap. Először csak egy sör, aztán több. Majd jöttek a felesek, később már a nap is úgy indult. Volt, hogy iskolából hazaérve, délután kettőkor, a ház előtti kerítésbe kapaszkodva találta meg a saját vizeletében úszó, összefüggéstelenül óbégató apját.

novella

Szénási Krisztina: Szentélet

Elismeréssel adózott a festmény közepén tornyosuló férfialak erejének és nyilvánvaló bátorságának. Várta, hogy elöntse lelkét valamiféle megkönnyebbülés, de hiába, a mindent átmosó, megváltó érzések nem keltek életre benne.

junior

Osváth Zita: Törött tükör

Az osztálytársaim kipécéztek maguknak, mondván, hogy én összevissza hallucinálok. Minden áldott reggel félve mentem iskolába, és ijedten is távoztam, hiszen nem akartam otthon egyedül maradni Tükörlénnyel.

novella

Árvai M. Tekla: Eltűnve

A felesége világéletében körültekintő utazó volt. Minden indulás előtt az íróasztal fiókjában hagyott egy borítékot a teendőkről és tudnivalókról, arra az esetre, „ha velem valami történne”, és persze a távolléte minden napjára adott utasításokat. Mintha az élet nélküle nem is folytatódna.

novella

Beke Borbála: Legjobb csapat

Érzem, ahogy a kötél lendül egyet, a cipőm orrával próbálom megtartani magam, de megcsúszik a talpam. A büdös francba, hallom fentről Pista bácsi hangját, jaj, csak óvatosan, kiabál anyu, jó érzés, hogy aggódik.

novella

Kovács Kriszta: Pipacs

A téglaépület mögött a kerítés, egészen a töltésig, szabad járást engedett. Kevesen sétáltak arra. A begyűjtöttek inkább ültek és vártak. Beosztották energiájukat, tartogatták a hallomásból ismert, könyörtelen, embert próbáló, hosszú vonatútra.

novella

Borsós Jolka: Tökmag

Pár nap híján egyszerre szakadt el a térdszalagunk. Neki az edzésen, úgy mondta, kitörés közben. Én csak elestem a buszon, miközben a hosszú fémkígyóként tekergő Ikarusz csuklójában egyensúlyoztam.