Kis papucsában csoszog át a zebrán, a Széna téren. Vézna karján üres szatyor. Virágmintás otthonkája fakó, az idő rég kimosta belőle a színeket. Még a rendszerváltás éveiben sodorta a Savaria Ruhaipari Szövetkezetből a szekrényébe a közép-kelet-európai sors. Műfogsora és TAJ száma valamikor a kétezertízes évek környékén sikkadt el végleg, maga sem tudja, hogy hol, a kilakoltatás során veszhetett nyomuk. A digitális világ nemes egyszerűséggel elrobogott mellette, hiába próbálta leinteni, így a szociális háló mellett sajnos a világhálóból is kiesett.
Marxot nem ismerte, a tizenkét órás műszakot igen. A futószalag mellett építette a szocializmust, később a tömegtermelés alapú tőkefelhalmozásban segédkezett a részvényeseknek. A felmosórongy és a porszívó kezelésében meglévő, feltételezhetően veleszületett komparatív előnyét számos kertvárosi ingatlanban kamatoztatta, de mire estére megfáradt lépteivel a boltba ért, az infláció általában utolérte.
Mozdonyvezető férje nem hitt sem a malacperselyben, sem az azzal járó intertemporális szubsztitúcióban, csak a nagy tétekben. Fortunának jellemzően hétvégenként áldozott, de akkor éjt nappallá téve. Egy baljós hétfőn aztán elaludt a volánnál, és kisiklott a szerelvény alatta. A szerencse szeszélyes istennője kegyes volt hozzá, tizenegy másik emberhez – köztük három gyerekhez – azonban cseppet sem volt irgalmas. Másnap a négy negyvenes gyors elé feküdt, és hagyta, hogy átrobogjon a nyakán a lelkiismeret.
Özvegyként cipelte tovább a korábban közös devizaalapú jelzáloghitelt. Ő egyre kisebb lett, az adósság egyre nagyobb, de hát az élet már csak ilyen zéró összegű játék egy kis nyitott gazdaságban. A fedezetként szolgáló szoba-konyhás szuterént tégláról téglára vitte el a 2008-as válság a feje fölül. Megmaradt javait egyedüli rokonához, a másod-unokatestvéréhez hurcolta át, aki a Covid harmadik hullámában hunyt el. Azóta saját magának él.
Belenéz a szemetesbe, hátha talál valami használhatót. A javak örökös újraelosztása nem ér véget a kukáknál. Ma semmit nem rejt. Talán korábban volt benne ez-az, csak valaki más már elvitte. A túlkereslettel küzdő szabadpiacon megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenni, különben az ember ne lepődjön meg, ha kielégítetlenek maradnak a szükségletei. Sebaj. Este végigjárja még a környező boltokat, hátha maradt valahol néhány szem zsömle. Vízbe áztatva nettó boldogság.
(Fotó: Jan van der Wolf, kép forrása: Pexels)