Apa fejtetőre tornyozott pálmafacopf. Apa jóvanazúgy-póló paradicsomszósz folttal. Apa nápolyicsörmő brokkoli helyett.
Apa csupa móka. Mindent tud. Érti, hogy azért van gyerekujj-formájú lyuk a sajtkrém közepében, mert lyukas sajtból készült; tudja, miért kerek a pizza, és hogy a rügyeket a fákra a virágmanók ültetik. Tudja, hogy a felhők akkor pisilnek esőt, ha megcsiklandozzák a hasukat. Egyedül csak azt nem tudja, miért nem zuhan le az almafánk ágáról a napsugár.
Mostanában túl nehéz a mellkasán a sok tudás, olyan nehéz, hogy már csak a vaslábú kórházi ágy bírja el. Anya szerint apa nemsoká szárnyat növeszt, elmegy oda, ahonnan a napsugár jön, és megkérdezi tőle, miért nem esik le a fáról.
– Siess haza, és meséld el, miért – kérem, de apa azt feleli, onnan nem lehet visszajönni.
– Akkor nem kell napsugár – mondom, és nagyot toppantok. – Szóljál a napnak, hogy többet ne is süssön!
– Lefagyna az orrod – borzolja meg a hajamat. – De a kedvedért majd néha megcsiklandozom a felhők hasát.
Másodközlés, az írás 2025-ben elnyerte az Apa ezerrel! novellapályázat Apakulcs különdíját.
Fotó: Irina Iriser, kép forrása: Pexels