
Réti Atilla: Hollywoodi történet 2.
Álmosan reggelizem, közben anyám utasításain és a kipakolt könyveken futtatom szememet. Apám mondása visszhangzik fülemben: Amilyen magas vagy, olyannyira lusta.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

Álmosan reggelizem, közben anyám utasításain és a kipakolt könyveken futtatom szememet. Apám mondása visszhangzik fülemben: Amilyen magas vagy, olyannyira lusta.
Két hete, mióta tart ez az őrület, alig alszol, mesélted zokogástól elcsukló hangon, amiben az volt a legkülönösebb, hogy könnyek nélküli öklendezésnek tűnt. A könnyek elfogynak egy idő után – mondtad és én szinte szégyelltem, hogy férfi létemre épp azokat szárítottam fel arcomról a papírzsebkendővel. De nem lehetett ép ésszel, sírás nélkül kibírni ezt a tébolyt.
Tibi barátja vállára tette a kezét. Búcsúzóul a fülébe súgta. – És ne bántsd azt a macskát. Nem jó a szomszédokkal rosszban lenni, pláne covid idején. Különben is, veszélyesek az ilyen öreglányok.